Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

40 nagyszámú közönség előtt mutatták be a város határában fekvő kiránduló helyen, a Kiskuton tartott tornaversenyen. Az időközönkint tartatni szokott kerületi és országos tornaversenyekre azonban nem szívesen engedte el tanítványait, mert sem megfelelő ellátásukat, sem az erkölcsi maguktartásán való szükséges felügyeletet nem látta kellőképen biztosítva. A millenáris évben a székesfővárosban tartott országos tornaversenyen mindazáltal részt vett az intézet ifjúságának úgynevezett minta-csapata s a versenyből diadallal tért meg. Derekasan megállta helyét az 1894-i győri és az 1912-i komáromi kerületi tornaversenyen is. Itt említjük meg az ifjúsági kirándulásokat is. Ezek ugyan legnagyobb részben tanulmányi jellegűek voltak, a természetszerűleg velükjáró testi munka és fáradság révén azonban a testi nevelés érdekeit is szolgálták. Acsay igazgatósága alatt vált kedves szokássá, hogy az intézet VII. osztályú növendékei évről-évre ellátogatnak Pannonhalmára, hogy az ősmonostor történeti nevezetességeit megtekintsék s egyszersmind hálájukat is leróják a szent Benedek-rend iránt, melynek intézetében középiskolai tanulmányaikat végzik. Gyakrabban tettek kirándulást a közelfekvő vadregényes Czuha-völgybe s Lébény községbe, ahol az Árpád-kori románstilű híres templomot tekintették meg. 1896-ban Budapesten a országos kiállítást, 1902-ben a pozsonyi gazdasági kiállítást, 1908-ban pedig Sopronban az ipari és mezőgazdasági kiállítást látogatta meg a főgimnázium ifjúsága. Nagy számban vett részt két izben a balatoni kiránduláson, másszor meg Tatába, Bánhidára, Esztergomba, Pécsre, Visegrádra, Fraknóra és a Rozáliahegyre rándult. A Bécsbe tett kiránduláson különös figyelemre méltatta a magyar vonatkozású emlékeket és a Semmeringen és Grácon át tért vissza Győrbe. Igen szép körutat tett az ifjúság 1910-ben is, amikor Kassán át, ahol II. Rákóczi Ferenc sírját megkoszorúzta, a Magas-Tátra vidékét látogatta meg. 1912-ben az intézet VIII. osztályt végzett tanulói Nagy-Mária-Cellbe zarándokoltak, hogy Magyarország Nagyasszonyának középiskolai tanulmányaik közben sokszor tapasztalt segítségeért gyermeki szivük háláját leróják. Acsay igazgatói működésének ismertetése körében meg kell emlékeznünk arról a nemes buzgalomról is, mellyel az intézet szegénysorsú növendékeinek ügyét fölkarolta. Tizenhét évi igazgatósága alatt a Deáksegély-alap vagyonát 6,457 koronáról 35,905 koronára emelte, bár az alap kamatait mindenkor kiosztotta. Ezt a nagy vagyonszaporulatot részben az örökítő, alapító és rendes tagok buzgó gyűjtésével, részben pedig az évről-évre erre a célra tartott ifjúsági hangversennyel érte el. A Deáksegélyző-alap kamatait elsősorban a szegénysorsú, szorgalmas és jómagaviseletü növendékek felruházására fordította, az utóbbi időben azonban már bőségesen juttatott belőle arra is, hogy a szegénysorsú tehetséges tanulók a rendkívüli tárgyakat, mint a franciát, szabadkézi rajzot és gyorsírást is tanulhassák. Évenkint 40—50 tanulót ruházott föl s 10—12 ifjúért fizette a rendkívüli tárgyak díjait. A Deáksegélyző-alap mellé mintegy kiegészítésül 1896-ban könyvsegélyző-