Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

29 Árpád VII. o. t., I. asszisztens : Weiss Vilmos VIII. o. t., II. asszisztens : Ómász István VIII. o. t. — Titkár: Fehérváry László VII. o. t. — Tanácsosok : id. Nemes László, Marosfy Lajos VIII. o. t., Ertl Jenő, Keller Ferenc VII. o. t., Osztovics László, Szodfridt István VI. o. t., Klempa Sándor, Rédly Gyula V. o. t. Az alsó osztályok Mária-kongregációja a III—IV. osztály tanulóiból alakult, a II. osztályosok jelöltek. Ami a kongregáció belső életét illeti, a kisebb kongregáció ebben az évben is a szokásos szakosztályok megalakításával igyekezett tagjait az önnevelésben előrevinni. A legm. Oltáriszentség kultuszát hetenkinti közös adoratióval is és az ünnepélyes szentségimádásban való részvétellel fejlesztették a kongregációban. A sajtószakosztály tagjai pedig olvasási órákon is találkoztak egymással, amikor oly könyveket is olvashattak, mikhez egyébként nem jutottak. Gyűléseinket kéthetenkint tartottuk ; ezeken mindig hozzácsatlakoztak a prézes gyakorlati utasításaihoz a kongregánisták előadásai és szavalatai is. Fölkaroltuk tehetségünk szerint s a kongregáció céljához képest a jó sajtó ügyét is ; olvasták a tagok s járatta a kongregáció a Zászlónk, MáriaKongregáció, Visszhang Afrikából, Örökimádás, Jézus Szent Szivének Hírnöke, Szűz Mária Virágos Kertje kath. folyóiratokat. Van a kongregációnak kis könyvtára is, mely a tagok adománya és egyéb beszerzések révén az idén is több kötettel gyarapodott. A kongregáció tisztikara a mult évben a következőképen alakult: Prefektus : Seller Sándor IV. o. t., asszisztensek : Harsányi Kálmán és Lunn Jenő IV. o. t., titkár: Fozmán Béla IV. o. t., háznagy: Sághy Gábor IV. o. t., konzultorok : Köck József, Osztovics Ferenc IV. o. t., Gráf Miklós, Tretter László, Wachtler Ferenc III. o. t. Francsics Norbert apát ünnepi beszéde. Kedves ifjak ! E hely, hol hozzátok szólok, nem ismeretlen előttem. Láttam épülni falait, — járdaltam köztük vándorutamon. S amidőn 20 évvel ezelőtt elbúcsúztam tőlük, zene hangzott, szólott a dal, mint most, — de akkor útravalóul a távozónak. Csábosán zengte, sírta a hegedű húrja a „Cserebogár, sárga cserebogár" bűbájos dallamát; mert nyár volt még az élet szakában. Örömmel látom viszont e helyet. Falai mintha megizmosodtak volna időközben, — vagy tán én gyengültem meg; de nem vesztett teljéből az érdeklődés, melyet ezen intézet iránt ápolok; nem vesztett súlyából a rokonszenv, melyet az iskola iránt lelkem mélyén érzek! Tudjátok-e, szeretteim, mi az iskola? Hívatlan léleknek az unalom tanyája, —. börtön ; hivatottnak a tudásvágy szülője, ápolója, — templom, melynek oltárára munkaáldozatát viszi a vezető és vezetett egyaránt. És boldog az az ifjúság, melynek szivét az