Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1912

30 örökjó, az örökszép elvei szerint idomítják ; agyát az örökigaz eszméi, tanai alapján fejlesztik. Ez a tökélyesítés valódi útja ; megvannak ugyan meredekségei; megvannak mélységei is; de ezeket áthidalja a vezető ügyes­ség, — azokra pedig felvisz az a lélekerő, mely készséggel indít, biztos­sággal támogat és végezetül tetőre juttat. Ha érdemlegeset, nagyot, merészet akartok, edzzétek magatokban a lélek erejét ! E nélkül nincs valódi erény, nincs igazi diadal, nincs valódi dicsőség ! Akarjátok látni jelenségeit? A lélek ereje sülyeszti le a búvárt a tenger mélyébe, — emeli fel a levegő utasait a fagyasztó magasságba; a lélek ereje vezeti a bányászt a föld mélyébe, az iparost a csúcsíves templomok szédítő tetejére ; a lélek ereje szegzi oda a katonát dermesztő éjszakákban is őrhelyére, — indítja a kohók munkását izzasztó foglalkozására ; a lélek ereje láncolja dolgozó­asztalához a tudóst, — ragadja messze idegenbe, ismeretlen veszélyekbe a hittérítőt, a kutatót; a lélek ereje küzd a hajósban az óceán hullámai ellen, — küzd a sorsaverte emberben, az élet tengerén, ezer csapással szemben. A lélek ereje nem ismer kétségbeesést, könnyelműen nem veti el magától az életet, — de magasztos célok szolgálatára tudja keresni a vértanúhalált ! A történelem könyvébe tekintek és látom a lélek erejét szent István térítő buzgalmában, adakozó jobb kezében, államférfiúi bölcseségében ; látom Imre herceg szent szeméremében, László király nagylelkűségében, keresztény bátorságában ; az árpádházi Erzsébet mélységes türelmében, hitveshüségében, hősi emberszeretetében ; látom a nagy Hunyad törökverő honszerelmében ; Rodostó remetéjének önzetlen, áhítatos hontalanságában ! A lélek csodás erejével vív párduccal a 12 éves Pongrác a keresztért, hajtja fejét a bakó pallosa alá a zsenge Ágnes a Krisztusért. A lélek erejével zúgja szavait a Jordán prófétája a gyönyörmámoros Heródes felé ; a lélek acélosságával tartóztatja fel Milánó Ambrusa a templom ajtajánál a vérengző Teódóziust; a lélek erejével korholja a marosi székestemplomban Gellért püspök a jelenvolt Aba Sámuel kegyetlenkedéseit! Leonidász hősi önfeláldozása, Pál apostol fáradhatlansága, a nursiai Benedek és klervói Bernát szilárd önfegyelmezése, Kolumbó Kristóf világ­útja, a hitbuzgóság, honszeretet és nemes munka vértanúinak sorsa, mind­mind a lélek erejének diadala ! így tanítja ezt a történelem. S amint az élet e mesterének könyvét újból forgatom, hazai eseményeink egyik lapjára esik tekintetem. Tartalomban dús lap; setétje is ragyog, mély gyásza is felemel! Nesztelenül járnak az esztergomi királyi palota öblös helyiségeiben. Egyik hálótermében a Krisztus harcosa küzd a halállal ; nem fél tőle és mégis egész valója megremeg: hazája sorsáért reszket. Forrón küldi le sugarait az augusztusi nap a nagybeteg nyoszolyájára ; felderül az aggastyán fakó ábrázata; a lélek ereje egyszer még megmozdítja a köszvényes királyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom