Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
35 nyomán kiszámítani a földnek, mint háromtengelyű ellipszoidnak, tengelyhosszait. Szerinte az egyenlítőnek nagy tengelye a = 6,378,555 méter, kis tengelye b = 6,377,837 méter, a sarktengely vagyis a délkörök kis tengelye c = 6,356,719 méter. 9 8 A nápolyi Fergolanak ama hipotézise, hogy a föld geometriai tengelye nem esik össze pontosan mechanikus forgási tengelyével, nem sokáig tarthatta magát, mert csakhamar belátták, hogy, habár csekély fokú különbség létezik is, azért praktikus szempontból mégis fel kell venni a két tengely összeesését. Szükségessé vált, hogy a sokféleképen megosztott erők az egyes országokban összpontosíttassanak és e tekintetben Baeyer porosz tábornokot illeti meg a dicsőség, ki először tett ez irányban lépéseket. 1861-ben olyan tervvel lépett fel, mely szerint a föld alakjára vonatkozó tanulmányok rendszeresen hajtassanak végre, nevezetesen nemcsak szélességi, hanem hosszúsági fokokat is meg kell mérni, ha meg akarjuk tudni, hogy a föld alakja csakugyan forgási ellipszoidhoz hasonló-e. A porosz kormánynak az összes államokhoz intézett felhívására 1864-ben Berlinben alakult gyűlés elhatározta, hogy egy állandó nemzetközi bizottság fogja kezébe venni a fokmérések ügyét, melynek tere az északi foktól Szicíliáig terjed. Törökország kivételével az összes európai államok részt vesznek ebben a munkában. Az eddig talált mérési eredményeket ismét átvizsgálják s ujabbakra tesznek előkészületeket. Ez a munkásság lényegesen befoly arra, hogy a földre vonatkozó ismeretek mindinkább tisztulnak. Eddig csak arról volt szó, hogy miképen lehet a föld alakját meghatározni ívmérésekkel, de van más eljárás is erre nézve, nevezetesen az ingakísérletek. Már 1672-ben tapasztalta Richer, francia csillagász, hogy órája, mely Párisban egészen jól járt, Cayenneben a déli szélesség 5-ik foka alatt naponkint 2 1/, perccel késik és e miatt az ingát 1V 4 vonallal meg kellett rövidítenie, hogy ugyanazon időben ugyanannyi lengést végezhessen, mint Párisban. Newton megmutatta, hogy mi ennek az oka. Az inga lengésének sebessége a föld vonzásától függ, amily arányban csökken ez, oly arányban kell annak is csökkennie. Tehát a másodpercinga hosszának az egyenlítőtől a sarkok felé épen olyan arányban kell növekednie, mint amily arányban növekedik a föld vonzása az egyenlítőtől a sarkok felé és megfordítva. A vonzás vagyis a nehézségi erő növekedése pedig egyenes arányban van a szélességi fokok szinuszainak négyzetével, tehát amennyivel hosszabb az egyenlítői átmérő, mint a sarki átmérő, annyival rövidebb a másodpercinga az egyenlítő alatt, mint a sarkok alatt. Az ingakísérletekből csakugyan lehet következtetni a föld alakjára, de emellett azt sem kell feledni, hogy az egyenlítői vidékek nagyobb forgási sebessége is csökkenti a nehézségi erőt. A forgásból eredő röpítő erő általában csökkenti a vonzás hatását; az egyenlítő alatt a két erő egymással épen ellenkező irányban hat, tehát ott a röpítő erő leginkább csökkenti a vonzás hatását, a sarkok felé azonban a két erőnek iránya nem egészen ellenkező, tehát ott már ennek következ3*
