Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
34 lehet, még akkor is, ha az összes normális mértékvesszők elvesznének. A párisi akadémia legkiválóbb matematikusaiból alakult bizottság elhatározta, hogy ezentúl a párisi csillagvizsgáló intézeten áthaladó délkör 40.000,000-od része fog egységül szolgálni méter elnevezéssel. A tervet keresztül is vitték teljes mértékben. 1792-ben Franciaországban megkezdették a harmadik fokmérést is, Delambre és Méchain Dünkirchen és Barcelona között, 1806. és 1808-ban Arago és Biot folytatták a méréseket és délre a Baleari szigetekig, Ivizáig és Formenteráig terjesztették ki, úgy hogy a megmért ív hossza 12°48'46" tett. Ezt az ívet az angolok Greenwich-csel kötötték össze, t. i. Roy tábornok már 1784—1788-ban Dünkirchentől egész Greenwichig terjesztette ki háromszögének láncát. Arago és Biot fokmérésének kiszámításánál hiba csúszott be, melyet Puissant fedezett fel. Erre a francia akadémia uj számítást rendelt el, aminek alapján az előbbiben csakugyan 133 m. hiba találtatott. A mérésekből a föld lapultságára középértékben jött ki, minthogy azonban a lappiandi fokmérés a forgási tengelynek sokkal nagyobb rövidséget adott, azért 1801—1803-ban Svanberg vezérlete alatt Tornea közelében ismét megmértek 1°37'19" ívet s azt találták, hogy Maupertuis a sarkköri fokot nagynak vette, nevezetesen 57,437 toise-nak (112,002i5 m.) 57,196 (111,532 2 m,) helyett, úgy hogy a francia ívméréssel való összehasonlításból a lapultságra 3 1g 7 7 jött ki, a peruival való egybevetésből pedig 3275 3 . 9 6 A mult század elején eszközölt mérések között nevezetes Gaussé 1802—1824-ig, aki Göttinga és Altona között mért meg 2°0'57"-nyi ívet és egy foknak a hosszát 57,127 toise-nak (111,397'65 m.; találta 52°32' szélesség alatt. Schumacher Lauenburg és Lysabbel között tett mérést s egy fok hosszát 57,092 toise-ban (111,329-4 m.) állapította meg. 1831—1836-ba esnek Bessel és Baeyer nevezetes mérései Trunz, Königsberg és Memel között és az ottani fokra 57,142 toiset (111,406*9 m.) számítottak. 9 7 Habár ezek a mérések kisebb területekre vonatkoznak, mindamellett kitűnnek pontosságuk miatt. Nagy terjedelmű fokméréseket hajtottak végre Kelet-Indiában Lambton és Everest, melyek 20 szélességi fokra terjedtek ki Comorin foktól a Himalayaig. Az oroszok is mintegy 23°-ra terjedő mérést eszközöltek Struve és Tenner vezérlete alatt 1821—1850-ig. A fokmérések különböző eredményeit a föld nagyságának a kiszámításánál tekintetbe vették, aminek az lett a természetes következménye, hogy a lapultságra nézve különböző értékeket nyertek, nevezetesen a kelet-indiai mérés még mindig kicsiny eredményt adott a lapultságra. Schubert orosz tábornok a különböző fokmérések eredményeinek tekintetbe vételével 1859ben figyelmeztette a tudományos világot, hogy a fokmérések eredményei azt látszanak bizonyítani, hogy az egyenlítő és a párhuzamos körök sem valódi körök, hanem ellipszisek, melyeknek a lapultsága természetesen sokkal kisebb, mint a délköröké. E szerint a föld alakja legjobban hasonlítana egy úgynevezett háromtengelyű ellipszoidhoz. Meg is kísérlette az akkori adatok
