Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
24 oly része, mely alattunk volna s kiállana a vízből. Azért az a feltevés, mintha àvToixouuiw), vagyis ellenlakók földje léteznék, teljesen hibás, mert annak helyén csakis viz van. Csak az ismeretlen most már, hogy mi tarthatja fenn ezt az alattunk levő vizet, vájjon isteni hatalom, vagy pedig a szél. 6 6 A föld lapos korong a Ravennai névtelen geográfus szerint (VII. sz.). 67 A mint a nap felkel az indusok országában, azonnal bevilágítja az egész földkerekséget nyugati legvégső határáig, a skótok országáig és az ellenkező eset áll be, ha lenyugszik. Dicuil IX. századbeli ir szerzetes is, úgy látszik, ellenzője volt a gömbalakuságnak, mert (Plinius után hist. nat. II, 242.) azt mondja, hogy a föld az őt körülvevő óceánon úszik, (ambienti oceano velut innatans) s ez a nézet kortársánál Pisidiai Georgiusnál is megtalálható, a ki azt mondja a többek között : „Te (Isten) tetted a vizet a föld támasztékává vagy pedig a levegőt. Mi lehetne ugyanis alapja a földnek, ha csak azt nem akarjuk felvenni, hogy láthatatlan láncok tartják fenn. Mert a föld hajó a vizén, mely áll és a lakható (olKouaévTi) földet tartja." De a napról mégis azt mondja, hogy éjjel a föld alatt van, mig Dicuil szerint a nap Thuleből tekintve egy kis domb mögé rejtőzik. 6 8 Az eddig felsoroltak élesebben keltek ki a föld gömbalakusága ellen s általában a VII. századig találhatók nagyobb számmal olyan irók, kik az eddigiek nézeteit vagy ezekhez hasonlókat vallottak, de voltak olyanok is, kik közömbösen viselkedtek a kérdés iránt vagy pedig csak egyszerűen opportunités szempontjából elvetették anélkül, hogy élesebben kikeltek volna ellene. Voltak ismét olyanok is, kik határozottan a gömbalakuságot vallották. A VIII. század után aztán már mindinkább szaporodik azok száma, kik a helyes uton jártak s mindig közelebb hozták a kérdést a megoldáshoz. A földet a legszorosabb kapcsolatba hozták a világmindenséggel s a legelőkelőbb helyet biztosították számára, mert azt hitték, hogy minden a föld kedvéért van. De még akkor is, mikor már a föld gömbalakuságát elfogadták, a föld a legelső helyen állott, t. i. a világmindenség központjában. Miként kevés kivétellel az ó-korban, épúgy a keresztényeknél is a geocentrikus rendszer uralkodott és ez az Aristotelesi tanok követésének természetes következménye is volt. Aristoteles ugyanis abból akarta a gömbalakuság szükségességét bebizonyítani, hogy egy központ körül levő súlyos részeknek egyetlen lehetséges egyensúlybeli helyzete csakis gömb lehet. Az egymásra következő négy elem t. i. a tűz, levegő, viz, föld, súlya szerint helyeződik el egymásra. Ezen elemek között a föld, mint abszolút nehéz test a központ felé fog mozogni és épen azért minden más testnél inkább fog sülyedni, mig a tűzzel, mint abszolút könnyű testtel ellenkezőleg áll a dolog és a másik két elem, a levegő és a viz csak viszonylagosan nevezhető nehéznek és könnyűnek. Eziek tehát súlyuk szerint egymásra helyeződnek. Minthogy pedig az egynemű anyagok egyenlően törekesznek természetes helyük felé, mely a
