Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911
14 számot és a két számításnak középértékét megkapják, vették egy ív hosszát 56 a/ 3 mérföldnek. Mamun kalifa uj mértéket is hozott be, melyet fekete rőfnek neveztek, mert egy néger karjának nagyságát választották egységül. Ezen rőf 5407 milliméter vagy 239*69 párisi vonal. Minthogy Mamun csillagászainak mérföldje 4000 fekete rőfből állott, tehát a Sindjar és Tadmor sikságokon a délkör egy fokára 6288172 toiset, vagyis 5977 toise-val többet találtak számítani; szóval nem 56 2/ 8-ra kellett volna a fok nagyságát venni, hanem 56% arab mérföldre. Egy arab mérföld pedig kerek számban 1 km., tehát 56Y3 arab mérföld 113 73 km.-t adna és a legnagyobb kör egy foka, mint ismeretes, 111V 3 km. 2 4 Alfraganus,* 5 IX. századbeli hires csillagász, ki hasonló fokméréseket tett, azt mondja (Regiomontanus fordításában), hogy ily fokmérés alkalmával a gömbalaku föld egy fokára 56 s/ 3 mérföldet számítottak és ezen számításban sok tudósé megegyezett vele. Ezzel megmutatta az arab nép, hogy oly tudományban, mely akkoriban mindenfelé elterjedt, nemcsak parancsra halad előre, hanem saját erejéből tovább is tudja fejleszteni. És habár azon számbeli érték, melyet a földgömb kerületére felvettek, még messze állott az igazságtól, annyi mégis áll, hogy ugyanazon időben, midőn Virgilius, salzburgi püspök, tehát a VIII. században, a földrajznak régi alapigazságát először hozta világosságra a feledékenység 'homályából, ugyanaz az arabok vérébe ment már át. Ugyanazon Alfraganus 2 6 a föld gömbalakusága mellett következőleg nyilatkozik: „A föld minden tengeri s földi részével együtt gömbölyű." És ennek helyességét imigyen okadatolja : „Ha a föld lapos volna, nem történhetnék meg vele az, a mit róla mondunk és a csillagok egy időben kelnének a föld minden részén. És ha valaki északra és délre menne, nem tűnnék el szeme előtt egy csillag sem, mely fenn van s nem látná azokat, melyek állandóan el vannak rejtve." Ilyen és hasonló módon kell elgondolni azon okokat, melyek az arab csillagászokat a föld gömbalakuságának felvevésére késztették. Kétség alig merült fel azon fennidézett eset kivételével. A föld gömbalakuságának beható és szigorú tudományos fejtegetését lehet találni a XIII. századbeli marokkói Abul Hassan Alinál, kinek praktikus csillagászattanát Sédillot" ismertette. A csillagászat azt bizonyítja, úgymond, hogy a föld teljesen gömbölyű, mely hegyektől s mélyedésektől csak jelentéktelenül elcsúfított felülettel bir ; hogy minden a földön álló embernek az alakja egy meghosszabbított földsugárt képvisel ; hogy ennek következtében két inga tulajdonképen nem lehet párhuzamos ; hogy végre a földön megmért egyenlő távolságoknak szükségképen egyenlő ivek felelnek meg az égen is. A föld gömbalakuságának ilyetén megokadatolására, úgy látszik, az arabok nagy súlyt helyeztek, sőt még monografikus előadásokat is szántak
