Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1911

31 gációi tagfelvétellel is egybekötöttük. A fölvételt Ruzsicska Aurél pannonhalmi ujoncmester végezte, a szt. beszédet pedig dr. Horváth Ádám pannonhalmi főiskola tanár tartotta. Másik évzáró ünnepélyünk a távozó IV. osztályosok elbúcsúztatása volt, kik szent Ígéretet tettek, hogy továbbra is s az életben is hivei maradnak a bold. Szűz hófehér zászlójának. * Várossy Tivadar kir. tankerületi főigazgató ünnepi beszéde, melyet a december 8-iki fölvételi ünnepségen az ifjúsághoz intézett. Kedves Ifjak ! Őszinte örömmel jöttem ma kedves körötökbe. Épültem ünnepélyteknek lélekemelő és sokoldalú önképzésteknek sikereiről tanúskodó mozzanatain. Örömmel teljesítem azt a kérést is, hogy hozzátok, különösen azokhoz, akiket holnap a Mária-kongregáció tagjaivá ünnepélyesen felavatni fognak, pár buzdító szót szóljak. Örömmel mondom annyival is inkább, mert jól esik lelkemnek a tudat, hogy ezúttal levetvén a hivatalos köntöst, nem, mint főigazgatótok, hanem mint jóbarátotok, sőt a Mária-Kultuszban szerető testvéretek intézhetem hozzátok beszédemet, üdvözölhetlek titeket nemes elhatározástok foganatosításának előestéjén ! Ha végig nézek — Kedves Ifjak — soraitokon, ha látom lelkesedésteknek kifejezését mosolygó arcotokon, eszembe jut gyermekreményeimnek, olykor bánataimnak és aggodalmaimnak tanyája, az iskola ; eszembe jut ifjúságom, lelkemben a múltnak kedves emléke ébred ! Mert hisz éppen negyven esztendeje annak, hogy én is, mint ti most senkitől sem kényszerítve, egyedül a szív bennső sugallatára hallgatva, minden jutalom vagy kitüntetés gondolata nélkül másvallású társaimat szeretve s velük közös célunkért, jövőnk megalapozásán munkálkodva a Máriakongregációba léptem. Még most is fülembe csengenek azok az intelmek, a jövőnk alakulásáért aggódó szeretetből fakadó jótanácsok, amelyek volt tanáraim ajkairól elhangzottak és amelyekért őket nyugvó poraikban is áldom. Fájdalom, elhaltak, de túlélték őket fenkölt eszméik, nemzedékrőlnemzedékre drága kincsként szálló tanításaik, amelyek, mert örök igazságból eredtek, ahhoz is vezetnek és amelyeknek üdvös hatása mellett negyven esztendőnek viszontagságain át leszürődött tapasztalataival teszek tanúságot. Én ís csak azt köthetem szivetekre, amit ők nekem ezelőtt negyven esztendővel. S mi volt tanításuknak lényege ? E rövid, de sokat jelentő pár szó foglalja magában: „Sociare cum litteris pietatem" ! Egyesíteni a tudománynyal a jámborságot, vagyis az alapos tudományt testvérérzelemben összeforrasztani a legmélyebb vallásossággal, még pedig a Mária-Kultusz által. *