Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

63 Zoltánja is üdülés mellett komoly dologgal is foglalkozik ; francia nyelvi tudását gyarapítja. Magamnak is az érettségi magyar tanulmányomon kell dolgoznom. Herczeg Ferencről, s különösen a „Pogányok" cimü regényéről akarok irni. S minél előbb végzünk a tanulással, annál hamarább mehet utazásra, amelyet édesatyja kilátásba helyezett neki. Lassan-lassan beletörődik, de még mindig inkább tanárait okozza, mint önnönmagát. Esze azonban van, s ha komolyan gondolkodik, belátja, hogy a gazdag ember sem ér semmit tudás nélkül s hogy a külső ildomosság mellett is, bizony nagyon könnyen megismerszik a belső, lelki üresség. Mondtam neki, hogy dolga közben ne gondoljon másra, ne gondoljon arra, hogy ime most a többi diákok játszanak, üdülnek, neki meg tanulnia kell ; hanem nagy figyelemmel végezze .munkáját, s akkor biztos, hogy kétszer oly gyorsan el tudja végezni. Megtettem neki azt, amit egyik tanárunktól hallottam: nagybetűkkel felirtam egy árkuspapirosra : Figyelj! s oda függesztettem Íróasztala fölé. A figyelem minden tudásnak alapja! — Ennek jóvoltát magamon tapasztaltam. Mindig elszórakoztam, akármit dolgoztam ; pedig ez nemcsak azért rossz, mivel a dolog marad és sokszor órákig elvesződik az ember oly egyszerű dologgal, melyet figyelemmel végezve, negyedóra alatt is befejezhetne, hanem, mert ilyenkor ötlik az ember eszébe minden gonoszság, erkölcsi rossz is, a gondolattól pedig már nincs messze a tett! Sohase felejtem hittanárunk mondását: Még az üdülésben se hagyjunk időt a rosszra. Legyen elfoglalva még a vakációnk is vagy könnyebb dologgal, vagy üdüléssel, csak henyélésre ne legyen időnk ! Itthon folyik a munka serényen, ha délelőtt itthon is vagyok, olvasgatva, kivonatozva (ezt a jó szokást magyar-tanáromtól tanultam, bizony enélkül semmit sem ér az olvasás), délután mindig segítek a munkában. S a jól végzett nap estéjén oly jól esik a nyugalmas álom. Julius 11., vasárnap. Ma egész nap itthon voltam. Esik az eső, igazán nincs nyári idő. A nyári zivatarnak egy-két óra alatt vége s újra kisüt a nap. De ma reggeltől fogva folyton esik. Templomon kívül nem is voltam másutt. Majd talán estefelé átmegyek a felügyelőékhez megbeszélni a holnapi kirándulást. De ha ilyen marad az idő, nehezen lesz belőle valami. Addig is írok naplómba. Meguntam már az olvasást is. Milyen jó ilyenkor ez a napló. Most érzem csak, hogy igazi jóbarátom, akinek mindent el tudok mondani, őszintén leírni. Most látom csak, hogy a naplóírás igazán önismeretre vezet. Hát gondolkodjunk csak, mi történt tegnap. Odaát voltam Imrééknél Szent László-pusztán. Dolgom végzése után ott tartottak, hogy maradjak még vacsorán is, majd hazaröpítenek a gyorslábú lovak s habár utolsó negyedben van is a hold, a jó Ferenc bácsi, a kocsis, sötétben is megtalálja az utat. Maradtam hát. Vacsorára vendégek voltak. A kerület képviselője volt ott családjával, feleségével, két leányával és Kornél fiával. Kissé feszélyezett eleinte a dolog, de később, úgy látom, — felülkerekedett bennem valamiféle gőg vagy hiú-