Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

65 egy műve, mely még nincs lefordítva magyarra. Majd ő lefordítja és kiadja. „Le pirate du Danube". A dunai kalóz. Most mi is úgy, mint ez a dunai kalóz, a Dunán csónakázunk lefelé. Nagy komolysággal elővette — és olvasni kezdte. Csak egyről feledkezett meg: nem hozott szótárt, s anélkül meg nem igen akart menni az olvasás. Minek is kirándulásra könyvet kőzni ? ! A kis Pali kiáltozására, aki fürgén mindenfelé tekintgetett, vettük észre, hogy felülről elég gyorsan közeleg egy nagy teherhajó. Gyulának és Sanyinak persze az volt a kívánságuk, hogy menjünk közelebb hozzá, hadd élvezzük a hullámverést. Alig bírtuk elég óvatosságra inteni őket ; így is az egyik uszályhajó a hirtelen fordulónál majdnem belénk ütközött. Mindig közelebb és közelebb értünk célunkhoz, a „Prépost"-szigethez. Lehet, hogy valamikor prépostság volt rajta, azért nevezik így, de én azt hiszem, nevének oka inkább csak az, hogy a „Kőhegy

"-en épült várszerű prépostsághoz tartozott, mely most romokban fekszik. Az evezőket csak Andris kezelte, a kormányt meg én, a többiek pihentek és élvezték a jó levegőt és a napnak mindig erősbülő, éltető sugarait. Végre megérkeztünk. Úgy irányítottam a csónakot, hogy a nádas szélén szépen partot érjünk. Már volt vagy tiz óra délelőtt. E szigeten töltjük a delet, az ebédet s ebéd után egy kis nyugvás majd megerősít a „Kőhegy" megmászásához. Addig szabad a vásár. Sándor, Dénes és Gyula azonnal a fürdéshez láttak; nincs is jobb, hasznosabb nyáron, mint a hideg fürdő. Ez edzi az embert. Tisztán tartja a testet, ami az egészségnek legelső kelléke. Azért szoktatott hozzá édesanyám, hogy télen is mindennap egész derékig megmosakodjam hideg vizben. Mi a fürdést csak ebédelőttre határoztuk el, addig is Zoltán elővette flóbertjét és elindult vadászni. Én a kis Palival horgászáshoz fogtam, míg Andris előkészületeket tett az ebédhez. Tüzet rakott, hogy az ételt megmelegíthesse. Türelem kell a horgászáshoz ; de nem telt bele félóra és már két keszeg és három kárász dobálta magát a vizesedényben. Csak szegény Palinak nem sikerült; mindig előbb kapta ki a horgot, mint a hal ráakadt volna, míg végre egyszer nagyon is sokáig benn tartotta, úgyannyira, hogy a ráakadt halat nem birta kihúzni. Egy csuka, ez az édesvízi cápa, elvitte mindenestől a horgot magával. Pali sirni kezdett és csak akkor vigasztalódott meg, midőn odavittem Andrishoz a hal-zsákmányt, hogy délre készítse el, s pirítsa meg nyárson. Nemsokára Zoltán is megérkezett, kinek igazán nagy szerencséje volt. A nádasban sikerült egy szárcsát lőnie. Már közel volt a dél, sietnünk kellett, hogy fürödhessünk. Pedig meg akartuk még kerülni a vizben az egész szigetet. A nádasban a sás, káka és gyékény között sok gémet, vadkacsát, vízi csibét riasztottunk fel, míg a vizben az olajzöldes csikbogarak, a kis halak e ragadozói és a szurokfekete csiborok vonták magukra figyelmünket. A már régóta fürdőző három barátunk most kifeküdt a partra, napfürdőt venni, rájuk biztuk a fürdőző Palit is. 5