Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

61 Délután átgyalogoltam Szent László-pusztára, megbeszélni tanulásunkat. Láttam, Imrének épen nincsen Ínyére a dolog; egyébként az egész család — édesatyja, édesanyja és Margit nővére — igen rosszkedvűek. Nehéz lesz itt valamire menni ; azért is, mert épen a latin és görög az, amely tantárgyakat annyira fölöslegeseknek tartanak az emberek. S úgy veszem észre, Imrééknél is ez a hangulat uralkodik. Pedig jól emlékszem, szólt erről latin tanárunk s kifejtette, hogy a klasszikusok tanulmányozása hozzátartozik az általános műveltséghez, erre pedig a gimnázium készít elő ; ezenkívül a tudományos pályákon okvetlen szükséges ismeretük, de nem szabad figyelmen kivül hagynunk különösen azt, hogy az ókori irók tanulmányozása igazi emberismeretre és jellemképzésre vezet. Én ugyan jobban hajlom a természettudományok felé, de azért belátom a klasszikusok szükséges voltát. Majd lassan talán kedvet tudok kelteni Imrében is. Minden szerdán és szombaton ki fogom kérdezni Imrét, mennyit végzett az előző napokban. Visszafeléjövet betértem az erdőbe sétálni. Az út falunktól Szent Lászlópusztáig gyalog körülbelül egy óra ; szép délután volt, még egy félórát hozzáadhattam sétámhoz. így magányosan haladva, az erdő csendjében csak az erdei madarak csicsergését hallottam, melybe néha-néha belevegyült a harkály kopogása, a vadgalamb búgása és a kakuk hangos szava. Itt-ott a nagy fák hüsében páfrányok nyújtogatták hosszú leveleiket és orchiszok virágaikat ; amott a harangvirág kékes kelyhét lengette a szellő, s a naposabb helyeken néha-néha a vadszegfű és a margaretha is feldugta fejét. Igazán káprázatos pompában volt az erdő, és énekesei szinte örülni látszottak a természet e szépségének. Nem csodálom, hogy annyi költőt megihletett, s annyi lelket meggyógyított ! Nemcsak a testre, de a lélekre is üdítőleg hat a természet fensége. Igazán az Úristennek remeke, hol minden őt dicséri, hol minden virág néki illatozik, minden madár néki zeng éneket, hol minden lény meghajol hatalma előtt. így elgondolkodva haladtam előre, belátva, hogy nemcsak a nyomtatott könyvekből, de a természet nyitott könyvéből is sokat, igen sokat lehet tanulni ; midőn az egyik tisztásra érve, víg éneket, kiabálást hallok. Falunkban lakó gazdasági felügyelő két fia volt ott három unokatestvérével. Ezek is itt vakációznak náluk. Az egyik, aki ép most végezte a III. osztályt, Dénes, növényeket gyűjtött nagy növénygyűjtő-dobozba ; a IV-ikben ugyanis növénytant fognak tanulni, s a tanár úr meghagyta nekik, hogy növényeket gyűjtsenek ; különösen pedig azon vidék jellemző növényeit, ahol laknak. A másik, Sándor, ki jövőre az V-ikbe fog beiratkozni, most rovar-vadászattal foglalkozik, s látom, hogy sok bogarat tűzött már gombostű-nyársra. Mindkettőnek nagyban segít a két felügyelőfiú : Gyula és a kis Pali, akik közül csak az idősebbik jár gimnáziumba (Gyula a II. osztályba), a másik még csak itt a falusi iskola I. osztályát végezte. De azért Sándornak sok dolga akad Gyulával, mert ez minden bogár haldoklását gyönyörködve nézi, míg Sándor — a tanár úr utasításai szerint — nagy buzgalommal, vagy spiritusszal vagy benzinnel