Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

KETHONAPI VAKACIO. Verne Gyula regényt írt a „Kétévi vakáció

u-ról, én most egy diáknaplót közlök a kéthónapiról. Talán ez nem oly érdekes, mint amaz, de a szeretet, amely sugallta, s amely kisér titeket, Kedves Tanítványaim, a vakáció üdüléseiben a távolból is, hiszem, hogy van olyan, mint bárkié. Junius 30., szerda. Tegnap kaptam ki bizonyítványomat. Igaz szívből adhattam hálát a jó Istennek, mert igen jól sikerült. Mindenből jelest kaptam, kivéve a latin nyelvet. De ezt is ki akarom javítani egyesre, hogy jövőre, midőn utolsó évemet töltöm a gimnáziumban, mindenből jelesem legyen. Tegnap, hogy hazafelé jöttem a vasúton és ma, hogy itthon vagyok jó szüleimnek csendes falusi házában, már teljesen át- meg átnéztem az „Értesítő"-t. Minden jóbarátom, ismerősöm bizonyítványát tudom betéve is. Valami azonban nagyon lebilincselte figyelmemet. Az „Értesítő" elején igazgató urunk írt értekezést és abban azt olvastam, hogy mindenki, aki meg akarja magát ismerni, írjon naplót ; s hogy nem volt még igazában nagy ember, ki naplót ne vezetett volna. Mindig hajt, ösztökél valami : neked nagy embernek kell lenned — és csak később jut eszembe egy szép elbeszélés, melyet egy régebbi ifjúsági folyóiratban, a „Magyar Ifjuság"-ban, olvastam, az igazi nagy emberről, egy valódi hősről. Már nem emlékezem, ki írta, de az elbeszélésnek alapgondolata ez volt : nem az az igazi hős, aki nagy dolgokat, egész országra, vagy világra kiható hőstetteket visz véghez, hanem az, aki önmagán uralkodni tud és akinek szive telve van mások iránt önfeláldozó szeretettel. Még emlékezem, az elbeszélés hőse, egy fiatal diák, tiszta baráti szeretetből le tudott mondani kitüntetésekről is, nem versenyzett egy díjért, csakhogy barátja is kaphasson kitüntetést, sőt egy alkalommal szegényebb társát csak úgy tudta megmenteni, hogy önmagán hagyott száradni oly kihágást, mit el sem követett. Igaz is. Az ilyen tettekhez nagy önlegyőzés, önfeláldozás szükséges. Nem is hires embernek — ezek épen nem mind hősök, — hanem igenis, önfeláldozó, munkás, kis dolgokban is pontos embernek kell lennem. Értem már miért van, hogy a nagy emberek naplót