Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1909

57 dése kapcsán hosszabb érintkezésben volt. Nem is maradtak el a kitüntetések. Apostoli királyunk a vaskoronarend II. osztályával, majd a titkos tanácsosi méltósággal tüntette ki ; a közoktatási tanácsnak másodelnöke volt ; irodalmi érdemeit a Tudományos Akadémia III. osztálya tiszteletbeli tagsággal jutalmazta ; a tudományegyetem hittudományi kara hittudori ranggal tüntette ki. A jelen tehát megadta neki azt, amit adhatott. Mit adhat és ad neki a jövő ? Utolsó látogatása alkalmával hosszan elbeszélgettünk a lefolyt évekről ; mintha érezte volna, hogy nemsokára távozik ; az önérzet érces hangja mellett is érezhető volt a fájdalom, amely lelkét nyomta. „Sajnálom, hogy terveimet sokszor félreértették. Egy vigasztalásom van : a történet majd nekem ad igazat." „Egyetértek exciád felfogásával: a történet fel fogja világosítani, ami homályos volt." Igen, ez a történet meg fog hódolni a szennytelen, tiszta papi jellemnek, amely mélyen és őszintén vallásos volt s szive mélyén hódolt meg az Üdvözítő Jézusnak. Meghódol az ernyedetlen, fáradhatatlan munkásságnak, amelyet még a legsúlyosabb betegség sem tudott meglankasztani. Meghódol különösen a rend, amelyért élt és halt, s amelynek anyagi s főleg erkölcsi emelése volt életének egyetlen feladata. Az ő kedves szava, a benediktinus szellem, kevés embernek a lelkét hatotta úgy át, mint az övét. Meghódol annak a puritán, tiszta jellemnek, amely elsősorban maga iránt volt kérlelhetlen, s amelyhez egyik állásában sem férhetett a gyanúnak még csak árnyéka sem. Meghódol annak a takarékos jellemnek, amely nagyúri modora mellett is bámulatos szerényen élt még akkor is, mikor magas állása nagyon sok kényelmet megengedett volna. Meghódol annak az antik jellemnek, amelyet meggyőződésében semmi sem tudott megzavarni; „impavidum ferient ruinae", még ha teljesen magára maradt volna is meggyőződésében. Meghódol annak az ernyedetlen munkás szellemnek, amely legnagyobb boldogságát, dicsőségét is az igazi munkában találta, amely csak egy percig is nyugodni nem tudott. Most már megnyugodhatik a teljesen kimerült test, amelyet kétségtelenül ez a csodálatosan munkás lélek tndott ennyi ideig és ily derült munkakedvben fentartani. A gyönge testtől megszabadult lélek pedig nyugodtan, tisztán szállott Teremtőjének trónjához, hogy elvegye igazi jutalmát Attól, aki neki sok talentumot adott, amelyeket ő oly bőségesen kamatoztatott szent vallásának, hazájának dicsőségére, boldogítására. Neki is bizonyosan elmondta: „Mivel jól sáfárkodtál, menj be Urad örömébe." Ave pia anima ! Acsay Ferencz.