Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1908

69 nevezetesebbeket találjuk: Ambschell, De la Caille, Oct. Cametti, Dittler, Eytelwein, Fischer, Gehler, Häuser, Horváth, Karsten, Kästner, Lorenz, Poppe, Scholtz, Segner, Vega, Wolff, Zallinger, akiknek munkáit megfelelő helyen idézi is. Csak azt említi s ez igaz is (birálója ezért meg is rójja, 1. alább), hogy többet ad, mint amennyit a „Ratio" az akadémiai filozofiai tanfolyam második évében előir s amit oly kevés (heti 1 óra) idő alatt előadni lehet.

1 Nem a főcímekben, hanem- csak a részletekben nyújt többet annál, mint amennyit a Ratio megkíván, de, amint mondja, csak azért, hogy, ha a hallgatónak kedve jönne egykor mélyebben behatolni az egyes problémák fejtegetésébe, ismerje ezek elemeit és a forrásokat is, amelyek segélyével kutatásaiban tovább hatolhat. Azon dolgok közöl pedig, melyeket úgyis előad, némelyeket rövidebben tárgyal, hogy hallgatóit órái alatt figyelni kényszerítse. Tartalma röviden a mai elméleti mechanika. A mathematica adplicata felosztása és előgyakorlatok (propaedeuma) után következik a tulajdonképeni tárgyalás két részben : „A mozgásról általában" és „A szilárd testek mozgásáról." Az első részben az cgyenesvonalú és görbevonalú (parabolikus, centrikus — kör és ellipszis — mozgás, Keppler törvényei) mozgásról szól, a másodikban Newton három axiómáját, a nehézkedési (gravitas, centrum gravitatis; de motu corporum per gravitatem), a lejtőt, az ingát, ütközést, törést tárgyalja. Végül pedig a sík és a vájt tükrök tanát adja. (Katoptrica est scientia visionis per radios ope speculorum reflexos.) — Mint bevezető sorai végén említi, a geometria practicat és az architecturát is meg akarja irni, de bizony — hogy mi okból, nem tudni — ezeket nem irta meg soha. Ha tartalmilag nem is nyújtott valami ujat, de módszere már teljesen uj. Maga mondja, hogy a görög módszert (definitio, axióma, postulata, hypothesis, lemma, theorcma, probléma, corollaria, scholion) nem használja, mert így nehéz szisztematikus és harmonikus egységet előállítani. Ebben teljesen igaza van, hiába dicséri birálója evvel szemben a görög módszert

2 és Euklidest. Ha Euklides nagyot is alkotott, de nem módszere, hanem tartalma miatt. S hogy nem a legjobb módszere volt, kiviláglik abból is, hogy ma már senki sein követi e tekintetben, jóllehet mindenki az ő geometriáját tanulja és használja. — Bresztyenszkynek módszere, mint egy későbbi munkájában

3 megemlíti, a „methodus heureticaaz indukció. Nagy érdeme tehát, hogy uj és jó módszert alkalmazott úgy tanítása közben, mint könyvének megírásában. Jól megmagyaráz először minden előforduló fogalmat, és csak azután fog induktive a képletek levezetéséhez s végül kimondja a tételt s következményeit. Nagy érdeme az is, hogy jó alapfogalmakat ad (pl. 69. 1.), sőt a szemléltetésre is törekszik. Az ingánál (110. 1. és köv. 1.) a legapróbb részleteket is felemlíti s a jegyzetben (112. I.) érdekes 1 V ö. .Ratio* 1806. 91. lap. * Tud. üyiljt. 1820. V. k. 98. I. * .Eleincuta Mathescos Purac ctc * I. k. V. I. 6