Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

250 1891. — Pór Antal 1891-ben mondott róla emlékbeszédet az akadémiában. Naplótöredékei alapján kevés önállósággal és kritikával körülbelül ugyanazt mondja el, a mit már a rövid életrajzban is megirt. A végén közli a nyolcz kötetes Naplótöredék tartalomjegyzékét. 1891. — A Bpesti Hírlap 1891. jan. 18. számában Rákosi Jenő ismerteti igen elismerően Rónay J. művét: Jellemrajzok az angol szinivilágból. Ezeken kivül munkásságát s rövid életrajzát közi a m. tud. akadémia Almanachja is; igy 1868. évf. 222. lap; 1874. 126. lap. A Szent-Jstván-Társulati Ismerettár körülbelül 25 sorban mondja el a főbb adatokat; műveit gondatlanul is, hiányosan is sorolja föl. A Pallas-Lexicon XIV. 677. lapján T. L. (Tóth Lőrincz) irja meg Rónay J. életrajzát; adatai nagyon is hibásak. Azt állítja, hogy Rónay a Hazánkban irt komoly irányú, tudományos czikkeket, melyeket Jellemisme czimen önálló kötetben kiadott. Ugyanakkor irta és nyomatta ki élettanát is; előbbi állítása sem teljesen igaz, a második pedig teljesen hamis. Szerinte Hegyi Adolf (Rudolf) néven bújdosott volna kolostorokban ; holott bújdosása közben soha kolostorban nem volt. Londonból pedig nem a Vasárnapi Újság-ba, hanem a Pesti Napló-ba irt czikkeket. Igaz, hogy Vukovics Sebővei jó barátságban volt; de legbensőbben a Perczelekkel, Kmetyvel és Mayerrel volt. Mint a trónörökös tanára nem szeptemberben, hanem októberben ment Bécsbe; Valéria nevelését pedig 1875. febr. elején kezdte meg, nem pedig 1876-ban. Az életrajz szerint Emlékirataiból kilencz negyedrét kötetet állított össze, a melyek öt első kötetét (1877-ig terjedő élményeit!!) néhány példányban kinyomatta s halála után barátai közt kiosztani rendelé; a többi négy kötetet (udvari életét) nem vélte kiadhatónak. Megvannak a nemzeti múzeum könyvtárában (!) A hány adat, megannyi hiba! Igy kár életrajzot irni ! Áttérünk most azon lapok ismertetéseire, a melyek nemcsak jószándékkal közölnek hibás adatokat, mint a már említett lapok, hanem határozott szándékkal ferdítettek, hogy tiszta jellemét befeketítsék. Nem akartuk velők megszakítani az életrajz folyamát; de itt, ha rövidesen is, le kell velők számolnunk. 1889. — A Religio is támadta Rónayt alaptalan gyanúsítással. Halála után az 1889. 32. számban igy búcsúztatja el: „Ritka változatos életű pap szállt sirba Rónay Jáczinttal. A kit a trón ellen való pártütés czimén a bécsi magyarellenes kormány itthon halálra üldözött, künnt pedig a száműzöttek keserves kenyerére kárhoztatott, — ez a férfiú 1866-ban hazajővén, nőttön-nőtt a királyi kegyben ; a trónörökösének tanítója, a királyi család legifjabb sarjának, a király és királyné által megszeretett, páratlanúl kitüntetett nevelője lőn. Az egyházi pályán is hasonló meglepő esélyeken ment keresztül a boldogult élete. Szerzetesi fogadalmat tett s utóbb a száműzetés napjaiban, hogy végső ínségre a protestáns Angliában ne jusson, csaknem laikus állapotra hanyatlott vissza, mostoha viszonyoktól nyomatva. Azonban alig