Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907
251 hogy hazajött Londonból, rögtön megváltozott egyházi helyzete is. Országos tisztelet dicsősége verődött össze homloka köré. Deák Ferencz lelkiatyjává választotta; a király főpapi méltóságra emelte. Hogy megyés főpásztor nem lett belőle, annak csak egy akadálya volt: Rónay szerénysége, melyet tolakodás soha be nem szennyezett. Rónay kimagasló történeti alak. Mondjon felette, mondjon erényei, érdemei, — hibái és tévedései fölött végleges Ítéletet a történelem. Mi az országos tisztelettől környezett sir fölött tiszteletünk csekély jelével adózunk az egyház dignitariusának. R. i. p. Ez a lap legalább igyekszik jóvá tenni hibáját; az Egyházi Közlöny más lappal együtt, halála után támadja meg több számon keresztül. A 15. sz.-ban pl. ezt irja : Szabadkőműves püspök. A hires zsidó lap a N. Fr. liesse nem rég: Die Clericalen gegen die Bischöfe, czimmel mérges czikket bocsátott világgá, melyben ama elkopott liberális fegyvert forgatja ismét, hogy az alsó,papság és a főpapság között titkos egyenetlenség uralkodik. Igen szépen és alaposan felelt erre a bécsi Vaterland: Die clericale N. Fr. Presse cz. czikkében. Miután a zsidó lap azt állította, hogy czikkét papi körökből vette, a Vaterland a következő megdöbbentő leleplezéssel válaszolt. Tudjuk, hogy a szabadkőművesség, ezen rákfene beleevődött a papság egyes eltévelyedett tagjaiba is, kivált Magyarországban. A Lipcsében megjelenő Freimaurer czimü újság ez év május 12-éröl ezeket irja : Bpest, ápr. 17. A magyar klérus egyik kimagasló (?) alakja Rónay Jáczint f. Rónay, mint katonakáplán részt vett a szabadságharczban ; a halálbüntetéstől csak szökése menté meg, midőn gyógyszerész-segédnek adva ki magát, sikerült a határon átmennie. 1871-ben, midőn az általános amnesztia megnyitá útját hazájába, visszatért, s az egykori szökevény Andrássy gróf ajánlatára Valéria főherczegnő nevelője lőn, mely állásban 12 évet töltött. Rónay püspök szabadkőműves volt; mely szektába mint szökevény Genfben lépett be. Csak a múltkor kellett ilyféle ügyben valakinek valamit üzennünk. (E. K. 12. sz.) Most csak ismételhetjük, a mit akkor is mondottunk: az anyaszentegyház sokkal szilárdabb szikla, semhogy azt egy kavics leválása alterálná. Ez szól a N. Fr. Presse Geistlicher-jének, no meg bizonyos magyar lapok ; Egy kath. papjának is." E méltatlan és alaptalan támadásra Pór Antal válaszolt neki is, mint a Magyar Sión-nak is. Hogy az alapos czáfolat daczára is a szerkesztő úr még mindig kételkedett másnak becsületében, mutatja a Pór czikkét megelőző bevezetés : „Csak kötelességet véltünk teljesíteni (ez is kötelesség : mások rágalmait terjeszteni?!!), midőn lapunk 4. és ismét 15. számában az Augsburger Post-Zeitung, illetve a Vaterland nyomán ismertettük ama dolgokat, melyeket a német sajtó, az elhunyt magyar főpapról, Rónay Jáczint, pozsonyi prépostról ir. Alkalmat akartunk nyújtani Rónay benfentes barátainak, hogy ha lehetséges, — emlékét védelmezzék meg. Szerkesztői kötelmeinkből kifolyólag éber figyelemmel kisérjük a külföldi sajtót. Kon-