Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

254 a királyi udvartól nyert kitüntetéseit Rudolf mellett való tanárkodása alkalmából; felhozza, hogy Valéria nevelőjeül őt választották, s hogy ezt a nevelést mily kitűnően és vallásos alapon teljesítette, mutatja ugyancsak a felséges szülőknek és a tanítványnak mély hálája, s hogy folyton levelezésben vannak egymással s a királyné mindkét leányával meglátogatta Rónayt Pozsonyban. Felhozza, hogy épen a német körök gyűlölték a magyar főpapot a kir. udvarban s még azt is ráfogták, hogy nem szabad miséznie. S hogy ezt a rágalmat maga a királyné is megsokallotta s avval czáfolta meg, mint fönnebb láttuk, hogy a csillagkeresztes hölgyek ünnepén, május 3-án, Rónayt kérte föl. az ünnepi mise elmondására. Az is nyomós ok Rónay mellett, hogy őt Simor a legnagyobb készséggel vette át egyházmegyéjébe s terjesztette fel a pozsonyi prépostságra. A ki ellen tehát Magyarország főpapja sem kinevezésekor, sem később nem talált semmi kifogást; a kit a királyi ház teljes bizalmával tisztelt meg, kire épen komoly, irányánál fogva vallásos szempontból bizta reá leánykájának nevelését a királyné, az kétségtelenül felül áll még „a hithű és kath. sajtó" támadásán is. Ez a „hithű, kath. sajtó" (Magyar Állam) vonta kétségbe, hogy Deák Ferenczet ő látta el az utolsó szentségekkel; ez a hithű és kath. sajtó (Religio) támadta meg természettudományi dolgozataiért, s támadták volna még sokáig, ha csak a pápai nunczius ki nem jelenti, hogy „természettudományi dolgozatai nem okoztak nehézséget püspökké való kinevezésében". — Pór védelme, ismételjük, a dolog velejében kissé gyönge. Ugy látszik, nem volt róla tudomása, hogy Rónay maga hatalmazta fel Weilen lovagot, hogy Naplótöredékei alapján megírhatja czikkeit a trónörökösnek tartott történelmi előadásairól s a főherczegnő neveléséről. Ez a czikk két részben meg is jelent a Neue Freie Presse-ben 1887. május 4-én és 18-án. Weilen lovag kivonata a kereszteshadakra nézve röviden azt mondja, a mit a Naplótöredék valamivel bővebben fejt ki. Ép azért közöljük először a Naplótöredék kérdéses helyét szórói-szóra: „(Előadás közben) más tárgyra is tértünk, szóltunk a keresztesháborukról s azt tapasztalám, hogy a fenség világtörténelmi ismeretei nyomán kevés rokonszenvet tanúsít azon harczok iránt, a melyek előtt én sem hajlok meg; a szeretet jelvénye előtt leborultak s a hiúságnak szeretetlenül hódoltak; önfeledést hirdettek s önérdekért küzdöttek. A jelszó szent volt, a pálya szentségtelen De a kor uralgó szelleme elsodorta magával a világot, jónak, rossznak, akarva, nem akarva keresztet kellett öltenie, százezrek élte esett áldozatul, — s a szent város fölött a félhold ragyogott!" Naplótöredék V. 47. — Weilen lovag e helyet egy mondatnyi bevezetéssel igy adja elő: „Die Darstellung ist durchweht von ungarischem nationalen Geist, sie ist aber auch getragen vom Geiste der Freiheit, für welche der einfache Benedictinermönch gestritten und gelitten hatte, und für die sein Sinn in den Jahren des Exils nur geschärft worden war. — Wie sehr weichen diese Vorträge über Geschichte für den Thronfolger von jener tendenziösen Darstellung ab, welche in der Aera Thun an allen Mittel-