Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

255 schulen obligatorisch war. — Welche Verhimmelung beispielsweise der Kreuzzüge in den damals üblichen Lehrbüchern, während der Geistlicher Lehrer des Kronprinzen über die Führer jener Völkerwanderung nach Osten das harte Urtheil fällt: „Vor dem Symbol der Liebe knieten sie nieder, und der Eitelkeit huldigten sie lieblos? Selbstvergessenheit verkündeten sie, und für die Selbstsucht kämpften sie." A német tárczaczikk idézett szavai talán még félreérthetők volnának, de a Naplótöredékből vett idézet világosan mutatja, hogy Rónay elismerte, hogy czéljuk szent, nemes volt, csak azt «melte ki, hogy sokan e szent czélt önző érdekükre használták fel ; azt hiszem, ezt senki sem tagadhatja. II. Ferdinándra vonatkozólag a német ismertetés ezt mondja : „Den römisch, katholischen Glauben will ich auf den Trümmern der evangelischen Secten zu seiner einstigen Herrschaft erheben." Kniend vor der heiligen Jungfrau von Loretto gelobt dies mit feierlichen Eide Ferdinánd II. ein Mann von seltener Energie, von unbewegsamer Standhaftigkeit, und von Flammeneifer für den kath. Glauben. Und nun entbrannte der verderblichste und unsinnigste Kampf, der mit den Waffen geführte Krieg um die religiöse Überzeugung, der 30 Jahre hindurch Europa mit Feuer und Blut bedeckte und als die eifervolle Leidenschaft in ihrem eigenen Feier erstickte, war alles vernichtet, nur nicht das, wogegen sie entflammet wurden war. Der Säbel kann Stumm machen, aber eine Überzeugung wird er nie begründen!" VIII. k. 76. A német czikkiró szórói-szóra fordította le a naplótöredéknek II. Ferdinándhoz adott bevezető szavait: „A római katholikus vallást az evangélikus felekezet romjain, hajdani uralmára emelendem." A lorettói szent Szűz előtt leborulva ezt fogadta ünnepélyes esküvel a ritka erélyű, törhetetlen állhatosságú s a kath. vallás iránt lángbuzgalmú II. Ferdinánd." „És fellobbant a legvészesebb és legképtelenebb harcz, a fegyverrel vivott vallási meggyőződés háborúja, mely harmincz éven át tűzbe, vérbe borítá Európát, s midőn a buzgó szenvedély saját tüzében elhamvadt, feldúlt mindent, csak azt nem, a mi ellen felzúdúlt. — A kard elnémíthat, de meggyőződést nem szülend soha." (V. 223.) Azt hiszem, azt mindenki elismeri, hogy a mondott szavakban mély történetbölcseleti felfogás van; s a mi tisztán Magyarországot illeti, az is elismert tény, hogy a harminczéves háború épen azt nem érte el, a mit akart, hanem ép ellenkezőleg megerősítette a protestantismust. Különben is a Naplótöredékek további részében sincs semmi, a mit bármely magyar történetíró, felekezeti különbség nélkül akkor is, most is le nem irna ! ! Rónayt tehát ebben a tekintetben semmi vád sem érheti. Átolvastam többször az egész kötetet, a mely a történeti előadások bő kivonatát tartalmazza, s nyugodtan mondhatom, hogy nincs semmi, a mi bármi tekintetben is igazolná azt az alaptalan rágalmat, hogy Rónay történeti előadásai kiölték a trónörökös lelkéből a vallásos idealismust.