Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

VIII. Rónay hazatérése. Fogadtatása Pannonhalmán. Akadémiai titkár, majd képviselő lesz. A kultuszminisztériumba kerül, mint osztálytanácsos. A képviselőházban mondott beszédei. Rónay mint szónok. Irodalmi elfoglaltsága. A trónörökös történelem-tanárává lesz. Kinevezik pozsonyi préposttá. A trónörökös történelmi vizsgálatai. A királyi elismerés. Többször találkozik a királynéval, a ki meghívja Mária Valéria nevelésének vezetésére. 1866. szept. 26-án hagyta el Bécset gőzhajón s pár óra múlva átlépte a rég elhagyott haza határát. S mivel tudta, hogy ha Győrön keresztül inegy Pannonhalmára, a győriek nagy ováczióval fogadják, — ezt kikerülendő Gönyőről nem Győrré, hanem egyenest Pannonhalmára ment kocsin. Délután egy óra tájban ért Gönyőre, a hol Hollósi Jusztinián várta, a ki azonban csak akkor ismert rá, mikor már előtte állott. Kocsira ültek s körülbelül három óra lehetett, mikor a homokos utakon felértek a szent hegyre. Minden a régi volt; a folyosókat csendesen és üresen találták, mert nagy káptalani ülés lévén, a társak mind ott voltak. Jó félórával később megjöttek a társak a főapáttal együtt s melegen üdvözölték őt. Hollósi reverendát szerzett neki, s benczésnek öltözve ment az ebédlőbe. A főapát jobbjára ültette, s melegen üdvözölte öt, a ki viszont benső hálával és szeretettel mondott köszönetet a szives fogadásért. Kilencz napot töltött itt, aztán Fehérvárra ment s egész októbert otthon, rokonai és ismerősei körében töltötte. November elején Pestre ment, Rómerhez szállt. Először Toldyt látogatta meg, de nagyon hidegen fogadta, a mi feltűnt neki. Elment az akadémiai gyűlésre is; de ott is hideg volt mindenki; csak Eötvös váltott vele szives szót és magához kérte. E fogadásokat Naplójában (IV. 169) igy adja elő: »Nov. 5-én az akadémiában az ajtóhoz legközelebb eső utolsó padon foglaltam helyet s itt ültem csendesen, észrevétlenül ; sem a felolvasás, sem a rövid szünet alatt ismerőseim közöl nem jött felém senki. Az ülés végével első gondolatom az volt, hogy távozni fogok ugy, a mint jöttem, észrevétlenül; de egyik-másik ismerősöm talán sértésnek vette volna, 12b