Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1907

186 ott maradtam. S midőn a tér kissé kitisztult, közeledtem azon csoporthoz, a mely a terem közepén körülállta b. Eötvös J. elnököt. Eötvös J. rámismert, szívélyesen üdvözölt; több kérdést intézett hozzám ; s mielőtt távozott volna, arra kért, hogy látogassam meg, óhajtana vélem szólani; megigértem. Ezalatt alig maradt már a körben tagtárs; a nagyrész távozott; itt-ott kezet fogtam, a viszontlátás örömét egy arczon sem láttam; rokonszenves szót egy ajkról sem hallottam. És itt óhajtották volna az én visszatérésemet? Ezek akartak volna megválasztani akadémiai titkárnak? Ah, mily üres a napi sajtó buzgósága! Mily hiú lelkesedése! Jó, hogy nem számítottam a tudósok rokonszenvére, és legjobb mindennél, hogy van már menhelyem, ott a zárda magányában!" Eötvöshöz csakugyan elment ; vele szemben Eötvös maga volt a szívesség ; s határozottan kijelentette, hogy a legközelebbi nagygyűlésen megválasztják rendes tagnak s akadémiai jegyzőnek. Rónay ez ellen azt hozta fel, hogy Toldy feltűnően hidegen fogadta. „Ezt nem vártam, mondá Eötvös megütközve, bár azt jól tudom, hogy a jegyzőségre vonatkozólag vannak az akadémiában pártok; nem volnánk magyarok, ha nem volnának; Csengery és hivei Gyulai Pált, Toldy és emberei Greguss Ágostont óhajtják, Csengery meghitt barátját pártolja, ezt értem ; de mit akar Toldy ? azt nem tudom. Csak igaz, a mit bold. Szalay László mondott : Toldy Ferencznek csak egy meggyőződése van s az is philologiai ! Egyébiránt ön ügye az én dolgom ; térjen vissza Szentmártonba s várja be nyugodtan az eredményt." (170. lap.) Rónay megfogadta Eötvös tanácsát, Győrré jött; sok látogatást tett; mindenütt szívesen fogadták. A káptalanbeliek is hálásan említették, hogy 1849-ben mily nemeslelküleg viselkedett velők szemben. Maga a püspök is, Simor János, a ki különben földije is volt, igen szivesen fogadta, végig vezette termein. Rónaynak eszébe jutott, hogy 1849-ben, mint tábori főszónok a termekben otthon lehetett volna, mert rendelkezésére bocsátották, de nem mondta neki, még csak azt sem, hogy egy izben vette csak igénybe a termeket, mikor egy zászlószentelés alkalmával megvendégelte a tisztikart. A győri kedves napok után visszatért Pannonhalmára s ránézve tulajdonkép most kezdődtek a nyugalom napjai. Ezeket először arra használta, hogy minden angol ismerősének irt s megismertette őket új viszonyaival, azután pedig kezdett komolyan foglalkozni is; Schakespeare életrajzához rendezte adatait. így jutott át az 1867. évbe, a mely az országra is, rá nézve is sok tekintetben fordulópontot hozott. Kálóczy Lajos barátja mindjárt januárban avval lepte meg, hogy ő hivatalt vállalván, kénytelen lesz a peéri kerület képviselőségéről lemondani, s ő utódjául Rónayt ajánlotta. Említette ezt a tervet már a főapátnak is; ő nem vette szivesen, Rónay meg nem tartotta komolynak. Nem sokára rá hírét vette, hogy jan. 30-án megválasztották az akadémiában rendes tagnak s akadémiai jegyzőnek. A nemzeti színház drámabiráló-bizottsága szintén tagjává választotta. Jövője