Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

170 ton. 20. Miss Mary Mawson. 21. Miss Louisa Drewry. 22. Francis Powis. 28. Alexander Meugens. 24. Edmund Meugens. 25. Miss Louisa Macken. 26. Miss Anna Newton. 27. Miss Annie Newton. 28. Miss Julia Burley. 29. Miss Rosa Palby. 30. Miss Cornelia Dellepierre. 31. Duchess of Sutherland. 32. Kossuth Ferencz. 33. Kossuth Lajos Tivadar. 34. Alfred Lawrence. 35. Edward Lawrence. 36. Ernest Leverson. 37. Julian Leverson. 38. Paul Zähnsdorf. 39. Thomas Wainwright. 40. Emánuel d'Avydor. 41. Benjamin Leverson. 42. William Wainwright. 43. Emma Rothschild. 44. Sarah Rothschild. 45. Miss Tedesco. 46. William Pittar. 47. Miss Selinac Gay. 48—49. George, David Leverson. A londoni honvédtanodában : 50. Gorszky Xavér. 51. Farkas János. 52. Kamnitzky Béla. 53. Kinizsy István. 54. Mészáros Imre, 55. Nagy Imre. 56. Nagy Pál. 57. Nedl Antal. 58. Rózsafy Mátyás. 59. Vékey Zsigmond. 60. Han Zsigmond. 61. Mandola Sándor. 62. Szilágyi Károly. 63. Vértessy János. 64. Bakats László. 65. Bizonyfy Ferencz. 66. Budáts Imre. 67. Darvassy József. 68. Hentzenberger Vilmos. 69 Kokas Eduard. 70. Szabady Pál. 71. Szoltes-Nagy Sándor. 72. Vékey Antal. 73. Goldstein József. 74. Mamuráth Sándor. 75. Újlaki Lajos. 76. Veres Sándor, honvédtisztek. „Hol vannak e hölgyek, ez ifjak, férfiak? Többen még a tan-, mások már az életpályán, s néhányan a sirban. Neheztelő szivvel nem vagyok egy iránt sem, egy tanítványommal sem szakítottam, kisérje őket szerencse. Ha volt bajom, mindig azoktól származott, kik legtöbb nehézséget gördítenek a nevelés utaiba : a szülők. Mentse őket a jó szándék, vigasztalja őket gyermekeik boldogsága . . . Keresetem: 1850—1866., tehát összesen 17 év alatt szereztem harminczezer ötszáz tiz forintot. 10,000 amerikai és belga értékpapírban van, 2000 könyvekben fekszik, s 2000 frtot készpénzben magammal viszek, 10,000 frtnyi kötvényeimet nővéreimnek szántam — és ez lesz legtisztább örömöm, legnagyobb vigasztalásom ..." IV. 142—4. Áttérünk most Rónay geologiai tanulmányainak méltatására. „Barátom! midőn évek előtt Pannonhegyén oly lelkesedéssel irodalmunknak szenteltük napjainkat, s oly szép reménnyel néztünk a jövőbe! — ki hitte volna akkor, hogy idegen földről, túl a tengeren szóiandok hozzád? Midőn magányos sétáinkon az i 11 a ki erdő árnyai közt társadalmi és vallási helyzetünk fölött oly őszintén, oly szabadon elmélkedtünk, két fiatal növendék, kik csak akkor szabadultak ki a tanodai nyűg alól s szárnyaikat először használva megkísérték a szabad repülést ... ! Ki hitte volna akkor, hogy az élet reményteljes évein elszakadjunk, s tán mindenkorra egymástól. (Ez 1838/39-ben lehetett.) Emlékszem még, minő hévvel s mégis mennyi jóakarattal vitatkoztunk ott a szent Imre-hegy tövében, hova, a hagyomány szerint, első szent királyunk szent Fia imádkozni járt. És miről cseréltünk eszmét? Az emberi ismeretek egy új ágazatáról, melynek hire csak akkor jutott el csendes