Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

167 bukott. Rónay 1000 frtja is elveszett, nem tett neki szemrehányást, mert jól tudta, hogy nem rajta múlt a veszteség. Annyival kevésbbé, mert Molitor egy németül irt kaliforniai regényt küldött, s kérte Rónayt, fordítsa le magyarra s adassa ki; ha erre nem vállalkoznék, küldje Lipcsébe, Keil Ernőnek, az már értesítve van. Molitor azt igérte, hogyha e műből pénzt szerezhetne, akkor első gondja volna Rónaynak visszafizetni a kölcsönzött pénzt. Rónay nem vállalkozott a fordításra, elküldte a kéziratot Lipcsébe, s ezzel vége volt az egész dolognak; Rónay lemondott az aranygyüjtésröl s türelmesen dolgozott tovább. Bonaparte Lucián, I. Napoleon testvérének fia, teljesen a tudományoknak, első sorban a nyelvészetnek élt. Különösen a basque nyelvvel foglalkozott, eredetét nyomozta; igy kezdett foglalkozni a magyar nyelvvel is, a melyen nem beszélt ugyan, de meglehetősen olvasott és értett. Lakásának egy része a remek könyvtár, a hová nem mindenkit bocsátott be. Rónay többször találkozott vele Cranford estélyén is, Williams és Norgate könyvkiadóknál s akkor kérte, hogy a Reguly hagyományaiból Hunfalvy által feldolgozott: Vogul föld és népe cz. műből a hitregéket fordítsa le angolra, s ő aztán kevés példányban kinyomatja a párisi, pétervári s néhány főkönyvtár számára. Rónay vállalkozott rá, de a rosszul megirt munkát fölötte nehéz volt angolra fordítania. Később felolvasást is tartott belőle. *** Fölébredt azonban lelkében a rendtársai iránt való szeretet is; s mivel vette észre, hogy szabadabban lehet már levelezni, első dolga volt, hogy legkedvesebb barátjának, Hollósi Jusztiniánnak irt levelet Pannonhalmára. Hollósi meleg hangú levélben válaszolt neki, s megírta, hogy Rimely halála után megtörtént a főapátságra a jelelés a rendtagok közöl. Hármat jeleltek: Kruesz Krizosztomot, Hollósi Jusztiniánt, Jahn Mainrádot. Mindhárman fogadalmat tettek, hogy a kit közölök a felség főapátnak fog kinevezni, első gondja lesz, hogy Rónaynak kieszközli az engedélyt a visszatérésre; azt kérdezik tehát tőle: mily föltétel alatt jönne vissza? Rónay válaszában kijelentette, hogy eddigi nyilatkozatai, de tanári pályája is Angliához köti. Kegyelemért semmi esetre sem fog folyamodni; de ha a visszatérés szabad lesz, főleg pedig a kiegyezés létrejö, akkor szívesen visszajö a hazába. A király november elején Kruesz Krizosztomot nevezte ki főapáttá, a ki szavának állt; irt rögtön Rónaynak is, de a felsőbb helyen is megindította az eljárást. Rónay rendkívül hálásan fogadta Kruesz jó indulatát, de neki is kijelentette, hogy csak azon esetre tér vissza, ha személyes folyamodás nélkül is megtörténhetik. Erre Kruesz Krizosztom 1866. újév napján egy gyönyörű levéllel lepte meg Rónayt, kérve-kérte öt, hogy hacsak lehet, jöjjön vissza Magyarországba: „Tisztelem meggyőződését, irja neki, de azért mégsem nyugszom, hanem rajta leszek, hogy visszatérését biztosabbá, gyorsabbá, édesebbé