Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

168 tegyem; mert szeretem"... „Szégyenleném magamat annak tudatában, hogy szenvedő testvérem, sőt fiam irányában elmulasztanám azt cselekedni, a mit a szeretet parancsol. Fortis ut mors dilectio." Rónay azonban eleintén nagyon habozott; nem akart kérni, s így el akarta halasztani visszatérését mindaddig, mig a kibékülés meg nem történik. Kruesz azonban nem aggódott, elment Hübner udvari tanácsoshoz, a főtárnokmesterhez is, s előadta nekik, hogy Rónay azért nem akar folyamodni, mert visszatérését erkölcsi lehetetlenségnek tartja. Kruesz azonban kijelentette, hogy ismeri Rónay nemes érzületeit s fölösleges aggodalmait, s ép azért elhatározta, hogy ő fog Rónay helyett folyamodni; s Rónayt csak arra kérte, fejezze ki egy levélben óhaját, hogy szeretne visszatérni, hogy itthon a tudománynak éljen s a politikával nem foglalkozik. Rónay hosszas tanakodás után eloszlatván kétségeit, megirta nyilatkozatát, Kruesz beadta a folyamodványt, s az engedély már május 21-én megvolt. Rónay erre megadta magát a hivó szeretetnek ; elhatározta, hogy visszajön, de előbb eleget kell tennie londoni kötelezettségének. Hátralevő idejét tanári pályája befejezésére fordította; mert már, mint említettük, csak a Leverson-fiúk voltak tanítványai; Southerland herczegnével csak levelezett. Sietett befejezni Bonaparte herczeg számára a Vogul föld és népének fordítását; készített belőle egy felolvasást is a British Association gyűlésére. Közben hirül adták neki, hogy Kossuth neje meghalt s felszólították, hogy készítse el siriratát latin nyelven; Rónay vállalkozott rá, el is küldte a családnak, de a család nem köszönte meg. Talán nem kapta meg a család ? Talán bizalmatlanok lettek iránta, megtudván róla, hogy visszatér Magyarországba? Kinek volna Itáliában gondja oly magyarra, ki nemzete jövőjét a hazában keresi, s nem idegen hatalmak hiú ígéreteiben, kik, mint már évek előtt megirta Perczel Móricznak : „eszközül édesörömest elfogadnak bennünket, de czélul soha*. Julius utolsó napjaiban végzett a tanítással, aug. 1-én búcsúzott a családtól. Magára maradva most érezte, mily nehéz lesz rabságától megválni ; mily szépen mondta neki előzetesen Kruesz, „tudom, hogy a mihez szivünk fájdalma kötődik, sokkal erősebben van vele összeforrva". Szórakozást keresett s elhatározta, hogy a geologiailag nevesebb helyeket, Stonehenget, Abouryt járja be az öreg Bird társaságában. Útnak is indult vele, s napokat töltött e helyeken, a melyek nemcsak földalakulásaiknál, hanem régi épületmaradványaiknál fogva is, minthogy óriási magasságban vannak, rendkívül érdekesek. A tudósok ma sincsenek tisztában, kiknek tulajdoníthatók ez emlékek; egyesek keltáktól, mások a druidáktól származtatják.— Visszatérve szállásán találta Kátai Gábor levelét, a mely szerint a természettudományi társulat levelező-tagjává választotta. Utána Nottinghamba ment a gyűlésre, a hol fel is olvasta értekezését. A társulat tagjaival kirándult New-Stead-Abbeybe, mely később lord Byroné volt, a hol Byron orgiáit ülte, s egyik szerzetesnek koponyájába ezüst kupát foglaltatott, úgy használta dorbézolásaihoz ; kertjében egy nagy pyramist láttak, azt hitték, hogy