Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

158 helyét. „Egyszer utánoztam, mondá Kean, de többé nem teszem." Igy adta elő egymásután a legkiválóbb Shakespeare-szerepeket ; legkevesebb sikerrel még Lear királyt, épen nehéz tartalma miatt, habár azért e szerepben is önálló volt. — Midőn aztán eljutott a legmagasabb fokra, a hová eddig egyetlen angol szinész sem jutott el, akkor aztán a nagy színészben lassankint a szenvedélyeiben kimerült ember került fölül, s hanyatlott — folyton hanyatlott. Meghasonlott nejével; elhagyta Angliát: Amerikába ment. A színházban észreveszik gyöngeségét; ekkor vad szenvedély tör benne előre, elmegy az indiánok közé. Majd visszatér Angliába; néha-néha fellépett, de gyöngesége mind jobban szembetűnő lett; szerepét nem annyira végig játszotta, mint nyomorultan végig szenvedte. 1832-ben kibékült fiával; együtt lépett fel vele Othelloban, de előadás közben fia karjai közé rogyott. A közönség némán távozott, Kean nem lépett fel többé. Kibékült még nejével, — s utána nem sokára meghalt 46 éves korában Angliának kétségtelenül legnagyobb színésze. Macready jellemzése ép ily gondos: s hogy nem annyira érdekes és vonzó, az tulajdonkép az egyéntől, s kevésbbé változatos életétől függ. O is lassan, de kiváló színésszé küzdötte föl magát, a ki mindig szorgalmasan tanulmányozott mindent, s gondosan került minden túlzást. Midőn igy tekintélyre jutott, akkor főleg arra törekedett, hogy szinésztársait reformálja — egyrészt, hogy komolyabban fogják föl pályájukat, másrészt, hogy a közönség előtt emelje tekintélyöket, állásukat, ép ezért vette át a Drury Lane igazgatását. Sokat tett ez intézet emelésére; mivel azonban a közönség unni kezdte a komoly előadást, s jobban kedvelte a külsőséget, ép azért ő is lassan a külsőségek fényes kiállítására s a jelmezekre fektette a fősúlyt; de e nagy áldozatokat nem birta sokáig. Elment Amerikába; kevés szerencsével, mert egy általa Angliában megboszantott szinész felbújtogatta ellene a közönséget, s igy rosszul fogadták, kénytelen volt visszatérni. Föl-föllépett, de észre kellett vennie, hogy ereje fogytán van. Az életrajz kiegészítésekép ide szövi bele az angol Green-Room történetét s a nevezetesebb színészek és színésznők életét; e részletek is megjelentek már előbb a színházi lapokban. Kean Károly élete már sokkal érdekesebb; mikor apja szakított anyjával, elhagyta a kollégiumot, s ő is szinész lett, s igen sokat kellett küzdenie, tanulnia, míg végre a közönség is elismerte, hogy felküzdötte magát apja mellé. Azonban mindjobban érezte ő is az igaz voltát azon sokat hangoztatott vádnak, hogy a komoly, valódi dráma hanyatlik; a közönségnek mindjobban tetszenek a zajjal szerkesztett jelenetek, vagy a látványos külsőségek. S midőn Kean Károly erről meggyőződött, engedett a közönség tetszésének, s ő is abba helyezte minden erejét, hogy a darabok ne csak korukhoz hiven, hanem bőséges látványossággal kerüljenek színpadra; s igy jutott el aztán arra a képtelen eredményre, hogy a darab tartalma s a legkiválóbb szinész előadása is eltörpült a látványosság mellett. S ön-