Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

157 tetéséből látjuk. „Negyven kr.-ért vettem a napokban egy könyvet, a melyet a nemzeti színház nyugdíj-intézete javára árulnak, s olvasom nagy érdekkel, sok tanulsággal . . . Mily pompával teli kép! Mily irigylés-keltő látványosságok! Mily eleven lüktetése a nemzeti élet egy erének!" — „Rónay Jáczint könyvében az angol élet egy zugát, a művészetet látjuk egész teljességében, közvetetlen dulakodásában, lényegének őserejében és igazságában. — Ott van a nyomorúság, a fenhéjázás, a kicsinyeskedés, a korlátoltság, a zseni, a számítás, a könnyelműség, az ideálizmus, a kalmári szellem, a tehetség, a tehetetlenség, a tanult mesterség, az inspirált talentum, a tömeg egyszer fojtó mozdulatlanságban, egyszer nagyszerű hullámzásában; ez az a kép, ezer változatban, érdek érdek hátán, törekvés törekvés ellen, tőr tőr ellen, mell mell ellen — az életet mutatja." Rónaynak élénk képessége itt is megkülönbözteti a lényegtelent a lényegestől, a lélektani részeket finom tapintattal emeli ki, bele enged pillantanunk az egyén lelki vonásaiba, a melyek sokszor drámai élénkséggel fejlödnek ki előttünk. Az első életrajz Kean Edmundé. Mily megkapó elevenséggel adja elő, s egyetlen vonással is, mily kitűnően jellemzi, mikor a fiatal, 10 éves gyerek a király előtt III. Richárdot adta elő. Először csak mosolyogtak a gyermek merész kísérletein, csakhamar azonban bámulat fogta el valamennyit. A pénz aztán csak úgy hullott a fiú lábához; ö azonban hozzá nem nyúlt volna; a szolgáknak kellett összeszedniök. E nemes büszkeség élte utolsó pillanatáig megmaradt benne. Mesteri vonásokkal rajzolja azokat a kimondhatatlan küzdelmeket, a melyeken szüleivel együtt keresztül kellett esnie; de mindez nem csüggeszté bátorságát, nem lohasztotta büszkeségét. Midőn III. György előtt játszott s csak 2 guineát adott neki: lenézőleg szólt a jutalomról, de arra büszke volt, hogy játéka tetszett a királynak. A sok küzdelem azonban sok nemes vonását fejtette ki nemes jellemének. Midőn hosszú küzdelem után végre tehetsége önállóan és teljes fényében kifejlett, akkor mindenki elismerte, hogy Anglia legnagyobb színésze. Kezdték összehasonlítani nagy elődjeivel, de lassankint rájutottak, hogy Keané az elsőség. Rónay röviden, de szemléltetően adja a párhuzamokat, kiemelve először is a Shakespeare-jellemek valódi lélektani alapját; aztán párhuzamba állítja elődeivel, kiemeli, hogy Kean nagysága épen abban van, hogy minden mesterkéltséget mellőzve, teljesen beleélte magát Shakespeare jellemeibe, s ugy adta őket elő, mint a hogyan Shakespeare megírta őket. S épen ebben áll Kean nagysága. A Shakespeare-előadásokat tulajdonkép Garrick alapította meg; előtte ily előadásokról alig is lehetett szó; ép azért néha árnyoldalait is elnézőleg Ítélték meg. Az egyes darabok alapos elemzése s az elődök^ különösen Garrick összehasonlítása alapján látjuk csak igazán, hogy Kean Edmund kétségtelenül a legnagyobb színész volt előadásának mélységével, természetes, egyszerű művészetével. S midőn egyszer Garrick özvegyének ajánlatára Hamlet egyik jelenetében Garrickot utánozta, másnap a kritika, habár az utánzásról semmit sem tudott is, kifogásolta az előadás megfelelő