Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

153 A következő évben abban a megtiszteltetésben részesült, hogy a Vasárnapi Újság jun. 26. száma arczképét és életrajzát közié. Febr. 13-án a Győri Közlönyben jelent meg felszólítás arra, hogy az akadémia eszközölje ki Rónaynak visszahívását.

1 Az indítvány megtételével Rómer Flóris lett 1 Győri Közlöny, 1862. febr. 12—13. sz. Emlékezzünk meg mi is Rónay Jáczintról. Avval kezdi a czikk, hogy, sokan megfeledkeznek hazájukról, övéikről is, ha a sors távolabb veti őket; a magyar nem ilyen; minél távolabb kerül hazájától, annál szivesebben vonzótlik hozzá „Számkivetésemben, irja Rónay Jáczint, meggyőződésem tart, melyet leirhatlan szenvedéseim közt is hiven megórzék . . . Mivel távol vagyok, ne képzeljék, hogy feledém a multat; azért, mivel elszakadtam s tán mindenkorra a hazától; ne gondolják, hogy azok sorsa nem érdekel, kiknek körében folytak le éltem legszebb napjai." Mily tiszta kinyomata a magyar léleknek! E kölcsönös rokonszenv kifolyásának tekintjük, hogy legközelebb a Vasárnapi Újság arczképét adva Rónaynknak, oly meleg szavakkal ecsetelte a számkivetésben élőnek a haza körüli érdemeit. .S ha Rónay Jáczintot, a jeles magyar tudóst, az irót tisztelte és szerette az egész haza, kétszeres büszkeséggel valljuk mi győriek ót magunkénak, kik közt munkás élte javát töltötte. E sorok irója is egyike lévén azoknak, kik a győri kollégiumban azon teremben, hol utóbb Maár Bonifácz, a történetíró, és Rómer Floris, a régiségbúvár és természettudós teremték műveiket, hallgatták Rónay Jáczint gyönyörű bölcsészeti előadásait ; tanúja volt, mily kedvencze volt Rónay a győri közönségnek, akár mint pap és tanár, akár mint a Hazánk szorgalmas írója és buzgó polgár. Kételkednünk tehát nem lehet, hogy a lelkes győri közönség velünk együtt szintén a legélénkebb rokonszenvvel emlékezik Rónay Jáczintról, kit 13 éve már, hogy elvesztettünk. De bár részvétnyilatkozatunkat a legigazabb szeretet sugallja, mind iránta való tiszteletünk, mind Hazánk iránt való hűséges szeretetünk e részvétnyilatkozatnál többet akar velünk mondatni. Rónay Jáczintot, bár anyagi szükséggel nem küzd is, minden esetre emészti a számkivetés fájó érzete. Hazánk pedig nincs oly túlbóségében jeles fiainak, hogy itthon hézagot ne pótoljon oly kiváló tehetség, mint Rónay Jáczint." Ezután Londonból irt levelét idézi Rónaynak, a ki röviden leirja életmódját, kiemelve a végén, hogy teljesen zárdai életet él, és óráit a nemzeti irodalom művelésének szenteli. .Rónay tehát külföldön a kenyérkeresés gondjai közt is nemzeti irodalmunknak él. Mennyit várhatunk tőle, ha honn, menten a számkivetés kínaitól, egyéb gondok nélkül az irodalomnak élhet? 1847-ben első irodalmi fellépése után az akadémia arra érdemcsité, hogy ót tagjai közé fölvegye. Róla is el lehet mondani, a mit Kazinczy Guzmics első fellépéséhez irt: .örvendek, hogy fényedet láthatám, s hozzá vethetem, mit fogsz nekünk azután adni !* A haza ily jeles fia iránt gyöngédebb, életre valóbb rokonszenvet nem nyilváníthatunk, mintha ót a hazának visszaadni igyekszünk a nélkül, hogy kegyelemért kelljen esdekelnie. Rónayt legalább, mint kitűnő irót, ismeri a nemzet : az akadémiát illeti tehát a legjogosabb czim, a számilzöttet a hazának mielőbb visszanyerni. S kételkedni nem tudok: a lelkes győriek az akadémia körül befolyásukat örömest felhasználják arra. hogy a sokat szenvedett Rónay Jáczintot mielőbb magyar földön láthassuk. S ez lesz a győriek részéről a legdicsőbb megemlékezés Rónay Jáczintról. —yA szerkesztő csillag alatt megjegyzi, hogy pártolja az indítványt s felkéri munkatársát, Rómer Flórist, lépjen közbe az akadémiában, hogy Rónay visszatérésére tegye meg a kellő lépéseket, hogy minél előbb itthon üdvözölhessék.