Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

154 volna megbízva. Rimely főapát állítólag megtiltotta neki; ekkor Xántus János ajánlkozott volna rá; erre azonban Rónay nem reflektált. Ez évben kezdte meg a Magyar Sajtóban a Fajkeletkezés közlését; csak az állatösztönökig adta ki, aztán megszakította; mert bár az egész mű készen volt is, a világkiállítás s az ez alkalommal hozzá is érkező sok vendég miatt nem dolgozhatott oly zavartalanul. A világkiállítás megnyitása oly fényes volt, mint 11 évvel ezelőtt, de nem oly ideális a czél ! Igen sok czég csak reklámnak tekintette a kiállítást; s a legtöbb tárggyal már arra számítottak, hogy megvegyék, nem pedig arra, hogy az ipar vagy művészet remekét állítsák elő. A megnyitás emlékére Sutherland herczeg nagy estélyt adott, a melyre Rónay is hivatalos volt; megjelent, de a háziasszonynak s néhány magyar grófnak, a Széchenyieknek, Károlyiaknak üdvözlése után haza távozott. — A kiállítás magyar része különben elég dús volt, különösen gépekben, terményekben, a művészi dolgokban is, s többen kaptak kitüntetést is. Több lap felszólította tudósítónak, Rónay azonban nem vállalkozott rá. — Juliusban és szeptemberben több magyar vendége volt, a kiket ő kalauzolt a kiállításban; köztük volt Csengery is, a ki nagyon is szótalan volt. Rónay azonban mégis megígérte neki, hogy elküldi a Budapesti Szemle számára Huxley munkájának ismertetését. Evvel az értekezéssel történt aztán meg, hogy először Szabó József olvasta föl a földtani társulatban, aztán Greguss Ágost az akadémiában, s az ő neve alatt jelent aztán meg a Bpesti Szemlében, néhány frázissal megtoldva az elején és végén. — Rónayt igen bántotta a dolog! Az értekezést a Fajkeletkezés toldalékakép ki is adta, s midőn a mű az év végén névtelenül megjelent, nem törődött vele senki. Rónayt senki sem vonta kérdőre, miért lopta meg Greguss Ágostot. Ezen évben, valamint a következőben is sok czikket irt a pesti s egyes vidéki lapokban; irt több könyvészeti czikket is; a legtöbb azonban vagy geologiai, vagy ethnografiai, geográfiái kérdésekkel foglalkozott. Igy a Győri Közlönyben két czikket közölt R. betű alatt, A Nil forrás fölfödözéséről, a melyet a londoni Földrajzi társaság gyűlésén hallott. Ezen, valamint a következő czikke is a Győri Közlönyben a Dahomei királyról, mely igen élénken irja le az angol közönség érdeklődését a felolvasó ülésekért, — röviden, de már teljesen az ő élénk, szabatos magyar stílusában ismerteti a fölolvasásokat. Ez évnek legkellemesebb perczeit akkor élvezte, mikor a szünidő alatt megérkezett Brigthonba az öreg Majer, a ki Magyarországban volt rokonai látogatására. Hirt, jó hirt hozott Magyarországról, hogy a magyarok haladnak, nem adják föl reményöket, de minden kalandos vállalattól tartózkodnak. „Hát a nemzetélet? — kérdezém. Ez még jobban meglepett, mondá barátom, mint maga az ország. A sok panasz és siralom után, a miket itt éveken át hallék, attól tartottam, hogy megtört, szolgailag meghunyászkodó népet fogok látni; de mennyire meglepett, hogy a hazában egyenes fővel