Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

152 május 4. Kossuthéknál különben igen jól érezte magát, különösen figyelmes volt iránta Kossuthné, a ki körülbelül egyetértett Rónayval abban, hogy a kibékülésre kevés kilátás van. S habár a család tudta is róla, hogy nem feltétlen hive Kossuthnak, s ujabb politikáját sem helyesli, tisztelték meggyőződését, s soha egy hanggal sem bántották. A Kossuth-fiuk később is sokszor felkeresték levelükkel Genuából, a hol Londont elhagyva letelepedtek, s mindig kegyeletes, hálás hangon emlékeztek meg tanárukról. Ép azért nincs értelme, hogy midőn később Kossuth Iratait adta ki, Rónayról szólva, gúnyosan czéloz rá, hogy nemcsak hazajött, hanem az udvarnál elvállalta a trónörökös tanítását. Idejét különben teljesen a tanításnak és a tudománynak szentelte. Mind több tanítványai lettek az előkelő körökből is; igy sir John Laurence, ind tábornok gyermekei, továbbá sir Leversonéi. Laurence annyira megkedvelte Rónayt, hogy előnyös feltételek mellett hivta magával Indiába; de Rónay nem ment. A Leverson családdal a legbensőbb barátságba lépett, több szünidejét is a család birtokán és körében töltötte Brightonban. Laurence különösen hálás volt azért, hogy gyermekeit nem csak tanította, hanem nevelte is, nem úgy, mint az angol iskolában ; I prefer training to teaching — mondá : többre becsülöm a nevelést a tanításnál. Nevezetes e mondás Rónay életében azért is, mert Erzsébet királyné e mondás alapján szemelte ki Rónayt M. Valéria mellé nevelőül. Sokat foglalkozott irodalmi dolgokkal is, nem csak nagyobb művel, a Fajkeletkezéssel, hanem kisebb czikkekkel s pedig nem csak szorosan tudományos czikkeket irt, hanem már Magyarország viszonyaira vonatkozókat is. 1861-ben a politikai viszonyok változtak, sokkal szabadabban mozoghattak benn az országban is annyira, hogy a menekülteket is megválasztották országgyűlési képviselőknek. Igy Rónayt Székesfehérvár választotta meg képviselőnek, Győrmegye pedig bizottsági tagnak a megyében. A Magyar Sajtóban A tüzimádó bölcs modorában irt megemlékezéseket. Jól esett neki, hogy teljesen szabadon, szive szerint Írhatott, a mint soha sem hitte volna. Érdekes czikke volt a Kossuth bankók ügyében. A bankók miatt a bécsi kormány Kossuthot az angol törvény elé idézte; de a vád tele volt a magyar viszonyokat nem ismerő jogi baklövésekkel, pedig három magyar készítette. Azt állították, hogy a bankjegyek kibocsátása tisztán az osztrák bankoktól függ, s hogy az adókivetést tisztán a király intézi az országgyűlés nélkül. Rónaynak nem volt nehéz a badarságokat megczáfolni; de a három Bach-huszár nem engedett; czáfolatot irtak s hamisításról vádolták őt. Rónay ekkor előállott az ő eredeti okiratukkal s rájuk bizonyította, hogy ők akarják félrevezetni a közönséget. A Magyarországba május 27-én irt egy czikket, a melyben kiemeli, hogy a magyar ügy iránt soha se érdeklődtek oly melegen, mint épen most, s abban mindenki egyetért, hogy a magyar nemzetnek igaza van. Ez a czikk azért nevezetes, mert ez alá volt irva először Rónay neve ; a szabadság tehát már hajnalpirt szórt.