Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

150 Magyarországnak csak az a haszna volt, hogy Ausztria engedékenyebb lett. Garibaldi később Londonban is ünneplés tárgya volt; a Sutherland herczegi párnál volt szállva, s minthogy Rónay is jelen volt a tiszteletére rendezett egyik estélyen, felemlítjük röviden, mily hatást gyakorolt e kiváló hős Rónayra. Garibaldi 1864. ápr. 13. londoni tartózkodása alatt Southerland herczegi pár vendége volt s tiszteletére nagy estélyt adott. „Atiz órára hirdetett estélyt 40 személyre szóló díszebéd előzte meg, melyen a gránátos gárda zenéje játszott, s közbe-közbe amaz óriás Highländer, kiről már emlékeztem, mr. MacAlister, a herczegi ház udvari zenésze nyeggette művészileg a skótok nemzeti hangszerét — a dudát. Többször hallottam Mac-Alister fuvalmát, többször voltam tanuja a fel-felzúdult tapsviharnak; de őszintén szólva, nekem nem tetszett; duda volt az, s ürü-bőrhang maradand mindenkorra." ... Az estélyre Rónay is hivatalos volt, és a Stafford-palota még soha sem volt tanuja oly fényes ünnepélynek, mint most. Képviselve volt az estélyen az angol társadalom szine-java, minden rangú és rendű embere. „Közel tízre járt az est, midőn a Sutherland herczegnével karonfogva megjelent Garibaldi, mellette az özvegy Sutherland herczegné ; utána a herczeg-háziűr, a hős két fiával. Éljen, illetve hurrah nem hangzott föl, mély csend uralkodott, mindenki szemmé lőn. Garibaldi feje ellen nincs kifogásom, hosszú, hátrasimított haja, nyilt homloka, ábrándos szeme, mosolygó ajka kellemes benyomást tön mindenkire; de nem szerettem a veres inget, nem a kopott, szennyesnek látszó alsóbb ruházatot, sem azt a fehér darócz-köpenyt, melyet a kiállhatatlan hőség daczára oly hősiesen vetett keresztül a vállán ; — én ebben komédiát láttam, pedig erre, ha valakinek, Garibaldinak nem volt szüksége. A tábornok láttára szinte azt hitte az ember, hogy e pillanatban került vissza előőrseivel valami hegyi kalandról ; pedig fényes lakomáról érkezett, s Anglia legszebb hölgye fűzte, a darócz-köpeny alatt, veresinges karjára gyémántos ujjait. Itt bámulták egyszerűségét, amott mosolyogtak, mig a hölgyek aggodalmas szemmel azt kérdezék: ha igy felruházva kibirandja-e a hőségetDe az ünnepély fejedelme megszokta Itália ege alatt s a csaták hevében a meleget, ő, a ragyogó herczegnével mosolyogva járt végig a vendégtömeg nyilt sorain, s kivívta e nehéz napon is a diadalt, mely már annyi koszorút fűzött homlokára. Késő volt, midőn a- fényes teremből hazajuték, pedig az első távozókkal indultam. Ki jelmezben keres jelentőséget, azt közönséges halandónak tartom. Mikor fogok valódi nagy embert látni?" Ezt követte több napon át az ünnepeltetések egész sorozata ugy, hogy Garibaldi saját szavai szerint, ennél nehezebb hadjárata soha sem volt. — Naplótöredék, III. 312—319. Mint említettük, Stafford Anna, Sutherland herczegnő, Széchenyi ajánlatára kérte Rónayt, hogy tanítsa a magyar nyelvre. Rónay szivesen vállalkozott rá, bár sok nehézséggel járt, a mennyiben a herczegnő sokszor vál-