Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

113 hanem egész testünkkel, s ha nemcsak fülünkkel hallanánk, *hanem egész testünkkel s igy tovább, akkor nem tudnánk megélni. A szervek annál tökéletesebbek, minél tökéletesebb érzést közvetítenek. (33—35.) A következőkben tér át az erőnek megmagyarázására. Kárhoztatja a régi metafizikát, mely holt anyagot, erőt, s ugyanazon egy testben vonzó és lökő erőt vett fel. Rónay szerint ez csak oknélkül való megszaporítása az erőknek. Az erőktől különböző holt anyagra nincs szükség; a világon minden csak erő; az anyag is erő, a lélek is erő. Például a követ hozza föl; akárhány részre törjük is, legkisebb darabja is folyton hat, mert nem az anyag, hanem szerinte az erő hat. Ez azonban csak állítás; s a szerző épen nem láttatja jobban, hogy csakugyan ugy van-e, mint a hogyan ő állítja? Azt azonban érzi, hogy állítása alapján a lélek is az anyaghoz közeledik. Az ellen azonban tiltakozik, mintha ő a lelket is anyaggá akarná tenni. Azt azonban újra erősíti, hogy a világon minden lény erő; s az egész világ erőrendszerekből áll. Ezen általánosan fölvett, de meg nem bizonyított állítások után áttér a lélekerők kimutatására; de itt is kénytelenek vagyunk megelégedni akadémikus kijelentésekkel, a melyek a kérdés lényegéhez nem engednek közelebb jutni. A testnek szerinte külön erői vannak; a lélek elsajátítja a testtől, a mit csak elsajátíthat. A test és lélek mint erőrendszerek külön minőségű, azaz külön tehetségű erőket egyesítenek magukban; s ha valaki kérdené: mi az emberi lélek ? igy felelnék: „azon erők összege (rendszere) a melyek működésének eredménye: az emberi élet". A mint észrevesszük, a csak imént kiküszöbölt tehetség mégis csak belekerült ebbe az uj rendszerbe is. A lélekerő főismérve az öntudat. Minél kevésbbé van valamely lélekerö a térhez kötve, annál nemesebb, mert annál inkább közeledik a lélekerőkhöz ; pl. csak az emésztés és látás közt való különbségre kell gondolnunk. Nyilvánvaló, hogy itt is csak erőszakos egyesítése van az erőknek, egy erő alá, csak azért, mert a rendszer igy kívánja, a nélkül, hogy csak egy szóval is bizonyítva volna. Ép igy vagyunk a következőkben is, mikor a test és lélek egymásra hatásáról szól. Történeti visszapillantást vet, hogyan igyekeztek ez egymásra hatást kimagyarázni ; aztán ő azt hozza föl, hogy a magyarázat eddig azért nem sikerült, mert a testet és lelket teljesen különbözőnek fogták föl. Rónay szerint: „A test is, a lélek is külön minőségű, külön fokozatú erőrendszer, s e rendszerek közelednek egymáshoz nem ott, a hol eltérők vagy tán épen ellenkezők, hanem ott, a hol hasonlók a nélkül, hogy összezavarodnának, hogy egyedi sajátságaikat elvesztenék. Az anyagerö a tökély legmagasabb fokán sem emelkedik tudatra (tehát mégis van különbség az erők közt!), nem lesz lélekerövé; s a lélekerő nem lesz soha anyaggá, hanem az anyagerök nemesebb fejleményeikben felemelkednek a lélekerőkhöz, s a lélekerők alantabb nemeikben leereszkednek az anyagerőkhöz." Rónay is érzi azonban, hogy ez tulajdonkép csak állítás, de nem megoldás, mert egyetlen bizonyítéka sincs 8