Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

114 rá. Ép oly kevés sulyu a következő bizonyítéka is: „A test és lélek közti viszony sokkal bensőbb, mint hogy köztük határvonalat lehetne húzni; a két erőrendszer szakadatlan egészet képez, a hol az erők viszonyos hatása fokonkint, a közösülés észrevétlenül történik." Vagyis ép oly sejtelem, vagy vélemény, mint az előző psychologusoké ; a dolog velejéhez egy hajszállal sem jutottunk közelebb. (41—52.) Az erőfelhasználás cz. szakaszban nemcsak azt ismeri el, hogy a léleknek külön erői vannak, hanem azt is, hogy az erők különböznek mennyiségre is. (A mai lélektan minőségi és mennyiségi különbsége.) A külső világ minden működésének egy-egy erő felel meg, a melynek nemcsak sajátos ereje van, mint a látó-, hallóerő stb., hanem mindegyik magával hozza azt az eredeti tehetséget is, hogy a megfelelő ingerlésnek elébe siet s vele egyesülni törekszik. Második sajátsága minden erőelemnek, hogy a felhasznált erőelem másra fel nem használható: „A láterők azon elemei, melyek a veres szint felfogják, nem használhatók egyszersmind a sárgának elsajátítására, hanem minden külön szin, minden egyes működés külön erőelemeket igényel." A szellem is ugyanazon törvény alá esik; mert azért, hogy szellem, nem vehető ki a természet törvényei alól. Czáfolgatni kezdi a régi lélektan felfogását, csakhogy nagyon erőtelenül, mert a saját uj törvényét sem tudja egyetlen ténynyel sem megerősíteni. Fogadjuk el tehát az alaptörvényt bizonyítatlanul, s lássuk alkalmazását. „Az alsóbb rendszerek erősödése átfoly a magasabba; a hullámzó erőelemek mindinkább tisztulnak, mindig magasabbra emelkednek, s átszellemülve a lélek magasabb szellemköreibe folynak át s ezeket erősítik." Az alantabb állaterők durvább anyagerőkből szivárognak át testünkbe, a nemesebb erők nemesebbektől keletkeznek. Valószinü e szerint némely természettanárok azon állítása, hogy a láterők sugarakat, a hallerők hanghullámokat sajátítanak el, ezeket egyesítik rendszereikkel, ezeket alakítják át uj erőkké. Hogyan történik ez? A természetnek e működéseit nem ismerjük (55. lap). Avval akarja magyarázni, hogy a magban sem látszik a fa, s mégis a külső világ egyes elemeivel érintkezvén, hatalmas tölgygyé lesz, habár megmagyarázni nem is tudjuk. E magyarázat azonban nem világosítja fel előbbi fejtegetését, a melynek teljesen biztosnak kellene lennie, hisz rendszerének alapja; s mint látjuk, ő maga is csak valószínűnek meri mondani. (54—57.) Ép ily kevéssé sikerült a fáradtság magyarázása is, a melyben szintén eltér, azaz el akar térni a régi iskola magyarázatától. „Test és lélek szakadatlan működés következtében felhasználja erőit; azért meg kell szűnnie működni, meg kell szűnnie uj ingerlések, különösen a külhatás elsajátításával foglalkoznia mindaddig, mig uj erők nem szülemlenek, mig uj erőket, uj ingerlésre használandókat nem gyűjt." (58.) E magyarázat még nagyobb zavarba hoz bennünket, mert hol van a léleknek ősereje, a mely a szerző szerint is nemesebb elemekből származott, honnan pótolja ezeket? Erre egyetlen szónyi megfejtést sem találunk, s mégis Rónay ugy