Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

98 ellen soha sem enged beszélni. Mint a gallok, a mostani írancziák is kitartók és bátrak. A franczia mindenkinek elismeri emberi méltóságát, s ép azért becsül mindenkit egyformán. Felfogása könnyű, de egyazon tárgy kifárasztja; ép azért a tudományokban kevesebb akitartása; habár e téren is sok kiváló férfia van újabban : kétségtelenül a legnagyobb vegyészek. A forradalom igyekezett egyenlőkké tenni az embereket, de az emberek nem igen törődnek a jogbölcseleti követelményekkel. Az alsó néposztályban is sok van a franczia indulatosságból. Szeret legalább vasárnap jobban étkezni és öltözni; különben szives, előzékeny. A franczia nő sokat ád a külsőre; egy nemzet sem tudja kecseit annyira feltüntetni, mint ő. Tetszeni vágyó, hiú, könnyelmű, de azért nem erkölcstelen. Szeret mulatni, s még a legszegényebb nő sem engedi el a tánczot, ha élelmére szánt keresményéből kellene is megvonnia. Francziaországban még politikailag is nagy szerepet játszott a nő. (59.) A magyar jellemzése először a győri Hazánk cz. lap hasábjain jelent meg 22 közleményben s aztán foglalta bele ebbe a külön kiadásba; a kettő között azonban nincs lényeges különbség; egyes részeket módosított, illetve tett más helyre az összefüggés miatt. E jellemrajz nemcsak terjedelemre múlja fölül a többit, hanem alaposságra is. Ismeri teljesen az e tárgyra vonatkozó irodalmat, s mivel nemzetének nyelvével, szokásaival, népével, irodalmával teljesen ismerős, mivel a népet szereti, lelkesen ir a nélkül, hogy lelkesedése elragadná s egyes hibák iránt elnézővé lenne. Mindenütt teljes nyíltsággal tárja föl nemzete hibáit; nem mentegeti, legfeljebb magyarázza s esetleg orvosszerét is említi. Ismeri nemzete alaptulajdonságait s észreveszi bennök azt az erőt, a mely a magyart annyi viszontagság közt is megtartotta, s a mely a jövőben is minden körülmények közt fönn fogja tartani. — Az éghajlat leírása után a magyarnak külsejével foglalkozik s tekintetbe veszi a változásokat, a melyeket az éghajlat s a különböző nemzetiségek okoztak. Tiltakozik a magyarra fogott alaphangulat, a búskomorság, a sirvavigadás ellen, máskép igyekszik megmagyarázni. Majd egyes lelki vonások jellemzésére tér át: a magyar kedélyes; különösen kiemeli a tánczot. Szól a nemzeti büszkeségről s vele kapcsolatban a gyorsan felforrtyanó indulatosságról. Ezek után ugyanazon sorrendben veszi elő az egyes lelkiállapotokat, a mint a lélektanban tárgyalta őket, s sorban vizsgálja, s találó hűséggel jellemzi, melyik s mily mértékben van meg a magyarban. Élénken rajzolja a magyar könnyelműséget, mely főleg mulatozás közben tör elő, s sokszor az egész család pusztulását vonja maga után. Az érzelmi tehetségeket szépen, alaposan, bár néhol ismétlésekkel tárgyalva, áttér az értelmi tehetségekre. A magyar elmaradt a tudományokban; de ez nem tehetségén múlt; viszonyai kényszerítették rá. Történeti' tényekkel mutatja ki, hogy a magyar sokban megelőzte az idegent, de viszonyai aztán visszatartották. Elismeri azonban a magyarnak saját hibáját is, t. i., hogy elhanyagolta anyanyelvét s ezért nem tudott a tudományban önállóan fejlődni.