Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

97 volna tárgyalni. Rónaynak fejtegetése különben egészen helyes; valamint helyes az a felfogása is, hogy a nemzetek jellemzésében első sorban a népet, aztán a közép- és felsőbb osztályt kell tekintetbe venni; igazán egységes, egész képről tulajdonkép szó sem lehet. (29.) Áttér most már az egyes nemzetek jellemzésére, első sorban az angolra. Forrásai: Berghaus: Allgemeine Länder- und Völkerkunde; Neueste Länder* und Völkerkunde; Lohr: Die Bewohner der Erde ; Lingard : Geschichte von England; Zimmermann: Nationalstolz; Carus: Psyhologie ; Propaedeutik der Geschichte; Kant müvei; Irinyi J. utijegyzetei; a Pesti Hirlap több czikke. Nyilván látjuk, hogy gondosan tanulmányozta korának történeti és néprajzi müveit, valamint az utazók közvetetlen tapasztalásból való leírásait. S hogy ez alapon mennyire találóan jellemezte az angolt, mint láttuk, mutatja az, hogy mikor pár évvel később száműzetésében maga is az angolok között volt, ugyanazon jellemvonásokat találta bennök. Kezdi az éghajlattal és befolyásával; kiemeli az angol föjellemvonását: a higgadt férfiasságot. Szereti a munkát, de a mit lehet, szívesen szerzi meg munka nélkül is; szereti a házi kényelmet, s erre szívesen felhasznál mindent. Alapjában kereskedő: a kereskedő minden jó és rossz tulajdonságával ; az akadályok nem riasztják el, de azért nem kicsinyel semmit. Büszke nemzetiségére, s lenézi az idegent. Bizonyos komor hallgatagság jellemzi, de egyúttal bizonyos feltűnni vágyás is! Ezért igyekszik mindenkitől eltérni mindenben, különködö, s még a nevetségesség árán is kész feltűnni. Szereti szabadságát és függetlenségét, s ennek alapján nagyon is szereti véleményét nyilvánítani; nem fél senkitől, mert tudja, hogy független biró fog fölötte ítélni. Heves pártember, de soha sem sérti ellenfelét, annál kevésbbé gyanúsítja. Adott szavát sokra tartja, s nem is szegi meg soha. Szigorúan ragaszkodik szokásaihoz, elveihez, inkább kész mindenre, mintsem hogy tőlök elálljon. Minden téren, a tudományban és művészetben — az egy zenét kivéve — vannak világhírű emberei. Szónoklatában is vannak remekek. Az angol szereti a czimeket. A középosztály müveit, az alsó néposztály valóságos söpredék. Végül az angol nőt jellemzi. (45.) A franczia jellemzésében a már említett forrásokon kivül használta még Young: Utazásait; a nevesebb római irókat: Liviust, J. Caesart, Tacitust, s az Athenaeum egyes czikkeit. — Először általánosságban jellemzi az országot. Majd külseje szerint jellemzi a francziát; aztán kiemeli lelki alaphangulatát: a könnyüvérüséget. Érzeményei gyorsan változnak s hullámzanak. Neki nem kell magány, csendes házi élet, mindig nyilvánosságra vágyik. Szeret feltűnni és tetszelegni; szereti az életet; életeleme a társaság, szinte beleszületett; innen van, hogy fellépése, társalgása páratlan; ez teszi széppé, elevenné nyelvét, ezért lett nyelve Európában sok ideig a társalgás, s még nianap is a diplomáczia nyelve. De szeret feltűnni ruhában s egyéb dolgokban, még elvekben is. A becsületre sokat ád, ezért mindent kész megtenni. «Hazáját, nemzetiségét rendkívül sokra tartja; ez 7