Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

92 mert „kivánat ösztön nélkül nem gondolható" (Kant: Anthropologie cz. művéből). Rávall eredetijére, nem is igaz. Majd a történeti részre tér át s felemlíti, hogy a legrégibb időktől fogva mily eltérők voltak a fölfogások az ösztönről s hányféle faját különböztették meg. A felosztásban nem fogadja el még Fries felosztását sem; s azon az alapon, hogy az ember testből és lélekből áll: állatiakra és szellemiekre osztja. (95.) Az állati ösztönöket három csoportra osztja: önfentartó, nemző és társulási ösztön. A szellemi ösztönök alapja a tökéletesedés; ebből folyik általában a tevékenység, tudnivágyás, kandiság, utánzás ösztöne; ez azonban csak a véges világra vonatkozik. Az ember azonban a végtelen után is törekszik s igy emelkedik aztán ki az állatok köréből a szép, igaz és jó eszméje által. Alsóbb ösztöneink kivánatok is maradhatnak, kivéve azokat, a melyek az élet fentartására szükségesek. (98.) Mint látjuk, itt a szerző a törekvés állapotait tárgyalja, de nem oly pontosan, mint már az ujabb psychologia teszi. De még igy is jobb lett volna a Mutatványt evvel a felosztással kezdeni, mert ez alapul szolgált volna ugy az akaratnak, mint az érzelemnek; igy aztán először abba a ferde helyzetbe került, hogy a szerző szól ösztönökről, a szenvedélyről, de nem az akaratról; másodszor, hogy az érzelmek tárgyalása is világosabb alapot kapott volna s nem esett volna bele a szerző ismétlésekbe. Ha az önfentartds ösztöne elfajul, az élet szenvedélyes szeretetét, az éh- és ihkórt szüli. Életét mindenki szereti; fentartásáért mindent megtesz. Az élet kicsinylése, az öngyilkosság nem egészséges, ép lelkű ember cselekedete; s ha mégis ép lélekkel követi el valaki, akkor nagy lelki harczok árán lehetséges csak. Az állat erre nem képes, mert nincs tudata a halálról. — Az élettel együtt jár az egészség fentartása s mindaz, a mi erre kedvelő: mozgás, játék stb. ; de ezek is szenvedélyekké fajulhatnak el. Evvel kapcsolatos az éh- és ihkór, a melynek majdnem minden ember ki van téve. Például idézi Czillei eljárását Lászlóval stb. (103.) A fösvénységet megkülönbözteti a szerzéskórtól, a mely gyűjt magának, de azért a szükségeseket megszerzi. A fösvény csak gyűjt, de ki nem akar adni; szívtelen önmaga és mindenki iránt. A fösvénynek kitűnő jellemrajzát adja, idézve ó- és újkori irókat és drámákat. Rajzolja a lélektani alapot is, a mely miatt valaki fösvénnyé lehet; a szegény is hajlandó fösvénykedni, ha valamihez jutott; hasonlókép az öregember is; megkülönbözteti a szűkmarkúság és zsugoriság fogalmát, valamint ellentéteiket-: a pazarlást és fecsérlést. (109.) A nemi ösztön keletkezése, fejlődése és elfajzása helyesen van kifejtve; elnyomása is találóan, bár röviden van jellemezve. (112.) A társulás ösztönének elfajzása a testi ösztönök közt van felhozva, de a mit fejteget, az tulajdonkép inkább szellemi. Sokan fitogtatják a társaságban nem levő tulajdonaikat, s igy visszaélnek a társaságnyűjtotta előnyökkel. Ellenkezik vele a társaság kerülése, a mi sokszor betegség, máskor