Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1906

91 inkább szenvedélynek volna mondható. Leirása szinte költőivé válik, midőn azt fejtegeti, hogy a szomorúság alól senki sincs kivéve, mert lelkünk ez érzelemnek nagyon sokszor van alávetve. (73.) Az irigység is inkább szenvedély, legalább abban a formájában, a mint Rónay leirja, a ki szerint az irigynek külsején is ijesztő gúnymosoly ül, szemei beesvék, boszuság és gond mély barázdákat vonnak homlokára; különben más tekintetben való jellemzései és leírásai találók, megkülönböztetései helyesek. (76.) Meglepetve látjuk a csodálatot is az indulatok közt; értve a csodálaton azt a meglepetést, mikor egy, előttünk ismeretlen tárgy vagy esemény elé kerülünk, mely rendkivüliségével pillanatra, vagy hosszabb időre is leköti figyelmünket. E lelki állapot talán magasztosabb fokon néha eszményi érzelem, de soha sem igazi indulat ugy, a mint az indulat fogalmat a mai psychologia érti. (77.) A harag már az indulatok közé tartozik; lelki alapja, leirása elég szabatos; következményeinek meghatározása is pontos. Helyesen veszi észre, hogy a harag néha a sértett hiúság és gőg következménye, s ekkor igazságtalan is, s minden gonoszra kész. Haragudni méltó okokból is lehet, s mindaddig, mig szertelenségekbe nem téved, igazolható is ; hisz Üdvözítőnket is elfogta néha a méltó harag! (81.) Az öröm is csak magasabb fokán tartozik bele az indulatok közé. Különben meghatározása, osztályozása jó, helyesen találja meg lélektani alapját is; párhuzamot is von az öröm és szomorúság között. Az örömmel kapcsolatos nevetés fiziologiai folyamatának meghatározása és leirása, valamint a sirásé is elég részletes és szabatos. (85.) A remény a félelem ellentéte, s tulajdonkép indulattá nem is lehet már természeténél fogva sem, minthogy fokaiban nagyon is hullámzó és változó, mig az indulat természeténél fogva hirtelen kitörő. (87.) A felsorolt indulatok tárgyalása világosan mutatja, hogy alapjuk el van hibázva; több nem tartozik ide s viszont egyesek el vannak hagyva; oka az, mert alapfelosztása nem pontos, egyes érzelmek felosztása, leirása, osztályozása sem szabatos. Ugyanezt a hibát látjuk majd a szenvedélyek osztályozásában is; sok közölök más helyre való volna. A szenvedélyt, a róla szóló bevezető fejezetben helyesen határozza meg s elég élesen is állítja ellentétbe az indulattal. Az az állítása azonban, hogy minden szenvedély rossz, téves, mert igen is van jó szenvedély is. Mivel a szenvedély alapja az ösztön, ennek a tárgyalására térve át kifejti, hogy az ösztönből hajlam, ebből pedig szenvedély lesz. Felhozza azután, hogy az ösztön az alapja a vágynak is; igaza van; a párhuzam azonban, mintha az ösztön és kivánat között oly viszony volna, mint az alsó és felső lelki tehetségek között, nem találó, habár azt mondja is, hogy a kettő nem különálló, hanem egyazon tehetség különálló ágai. Azt állítja továbbá, hogy ösztön és kivánat csak együtt serkenthetnek bennünket munkára,