Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1905

4 férfiúban is, mikor súlyos betegeskedése daczára is rendületlenül kitart a rábízott királyi gyermek nevelésében. Kötelességteljesítése első sorban hazája szolgálatába szegődtette, mert szülőföldje, gyermekkori emlékei, az ős monostor erős nemzeti érzést fejlesztett ki benne : a nemzeti művelődés bajnokának tekintette magát. E tudat először a négy fal közt sarkalta kitartó munkára, mikor pedig a katedrán kivül a nyilvánosságra is lépett, lelke megtalálta a valódi s rég keresett irányt. A mi a növendék lelkében a kezdetleges s társai lelkesítésére szánt drámák Írásakor csak homályosan derengett, az a tanári katedrán önálló és öntudatos törekvéssé fejlődött: a nemzeti művelődés érdekében kötelessége kamatoztatni tehetségeit. így értjük csak meg, hogy a szerényen visszavonuló s rendesen a késő éjjelig Íróasztala mellett dolgozó szerzetes elhagyja czelláját, s a harcztéren keres nem babért, — hanem nemzeti szabadságot. Nem természetesen lobban-e fel ez a gondolat abban, a ki a nemzeti művelődésnek akar első sorban a szolgája lenni ? Hisz szabadság nélkül nincs irodalom, e nélkül művelődés, e nélkül pedig igazi nemzeti élet. Az emlékiratok mélabús hangja s az érettebb Ítélet erősebb, ridegebb kritikája más szinben látják e napok eseményeit ; a szomorú tanulság, az élemedett kor komoly mosolyával tekint vissza a fiatal évek könnyű lobbanékonyságára ; de ez a fellobbant tűz nem volt szalmaláng, mert akkor nagyon'hamar elhamvadt volna ; belőle tettek, nemes elhatározások és gondolatok fakadtak; látnivaló tehát, hogy a szivben gyökereztek. Nyilván látjuk ezt még száműzetésében, bújdosásában is. Hazájában bujdostában is munkában keres vigasztalást ; nemzete irodalmának akar első sorban szolgálni. Mikor a viszonyok kikényszerítik hazájából, nem esik kétségbe, lelkéből meríti jövője megállapítását. Ez a mindenkitől, még rendtársaitól is magára hagyott ember kötelességteljesítéséhez és jelleméhez híven beletalálja magát az új viszonyokba. Minden habozás nélkül fog ahhoz a munkához, a mely legelőször kínálkozik, s tudatos következetességgel van rajta először, hogy meglegyen a mindennapi kenyér; aztán hazáját szolgálja oly téren, a hol használhat neki. Az ábrándozó gyermekből ideális lelke alapján igy alkottak a viszonyok lelkesedő ifjút, s még komolyabban gondolkozó férfiút, a kit aztán semmiféle délibábos politika vagy pártmozgalom el nem tudott téríteni okosan megállapított irányától. Nem hitte, hogy Magyarországot külföldi hatalom is megmentené ; nem is ment bele az ábrándos politikusok üres hajszolódásaiba ; de azt hitte, hogy nemzetének szívós kitartása ki fogja vivni a szabadságot, s ekkor irodalomra, művelődésre van szüksége, mert egyedül csak ez fogja emelni. Ezért folytatta nehéz viszonyai közt is, a mit már itthon oly lelkesedéssel megkezdett, irodalmi művek irását. E megszilárdult meggyőződés tette kitartóvá munkálkodásában, hogy oly nehéz viszonyok közt is nemcsak magát birta fenntartani, hanem tudományos működésével mind fokozottabban emelkedett a külföldiek becsülésében is ; ezért volt oly makacs akkor is, mikor vissza-