Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1905

5 téréséről volt szó : nem kegyelem utján, hanem tisztán törvényes alapon akart csak visszatérni hazájába. Midőn hazájába visszajött, nagyon jól tudta, hogy komoly munka vár rá. Nemcsak a mult tanulságai, de az átélt évek ábrándos politikájának eredménytelenségei is meggyőzték, hogy hazáját fiainak komoly munkája, első sorban a művelődésben való fokozatos emelkedése mentheti csak meg. E tudattal fogadta el akadémiai állását, a képviselőséget is ; ez tette oly rendületlen hivévé Deák Ferencznek; ez fogadtatta el vele a tanári állást a trónörökös mellett. Tudta, hogy ki lesz téve a túlzók csipős gúnyolódásának, de öntudata megvigasztalta, mert hazája boldogságán kivül egyik állásában sem keresett mást. A tiszta jellem, a bölcs nevelői elvek hivtákfel rá a királyné figyelmét, s ő nyerte meg minden ellenkezés daczára is utolsó gyermeke nevelöjeiil, hogy lelkének magadja az igazi műveltséget s azt a vallásos egyensúlyt, a mely a főherczegnő egész lényét annyira jellemzi. így került Rónay akarata nélkül a trón közelébe, a mely ellen akaratlanul küzdött, igy lett a trón mellett a magyar nemzetiségnek egyik hathatós apostolává, a melyért mindig harczolt. S midőn hosszú, nehéz munka után nyugalomba vonult, nemcsak egy nemzet hálája, hanem a trón körül valók igaz kegyelete és tisztelete kisérte magányába, a hol megelégedésben élte át egy nehéz munkában töltött élet boldogító emlékeit. így került Rónay egymásután mind följebb és följebb, más és más körbe, a melyeket sohasem keresett, s a melyekről még csak nem is ábrándozott, s igy lett mindenütt hazája művelődésének lelkes, kötelességtudó munkása, hogy lelke mindig teljes egyensúlyban maradhasson. S midőn a nyugalom napjai módot adtak volna lelkének, hogy az elért kitüntetésben, magas állásban, befolyásban, vagyonban gyönyörködhessék, mindez nem is hatott lelkére, a mely visszarepült a múltba, elővette régi költőit, bejárta a régi emlékeket, hogy rájok sugároztassa lelke tiszta derűjét, munkássága diadalait azokért a lelkesítő ábrándokért, a melyekbe lelkét fiatal korában ringatták. Valamint a nap sugarai tavasszal életre keltik a szendergő természetet, úgy lesznek a fiatalkori ábrándok is a legnemesb tettek rugói, s az őszi nap sugaraihoz hasonlóan a legnemesb élet is igy fordul vissza lelke ideális irányához, hogy rajtok pihenjen s feledje el az élet küzdelmeiben nyert sebeket. *** E gondolat tükröződik vissza legkiválóbb művének, a Naplótöredékeknek utolsó lapjain is. Ez a mű a főforrása életrajzunknak is, természetesen kell tehát vele foglalkoznunk. Naplótöredékei tulajdonkép emlékirat, ugy állította össze Naplóiból. Novitius-mestere. Gácser Leó figyelmeztette a naplóírás nagy hasznára, ezt mondván: „A ki naplót nem ir, az nem vet számot magával, nem is ismeri magát; s a ki magát nem ismeri, az nem képes tökéletesedni." Rónay e nap óta lelkiismeretes pontossággal vezette Naplóját. A napló természetével jár, hogy teljes közvetetlenséggel tárja föl az illető