Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1905

Bevezetés. Rónay egyéniségének általános jellemzése. Naplótöredékeinek rövid méltatása. itkán akad ember, a kinek alapjellemvonása koráéval anynyira megegyezett volna, mint Rónay Jáczinté. Már fiatal korában szemlélődő hajlamú volt, s mig pajtásait teljesen kielégítették az iskola padjain szerzett sovány ismeretek s az utczai játékok, addig Rónay szivesebben olvasta — Dugonicsot, Kisfaludy S. regéit stb. — nem annyira a történeti igazságokért, hanem, hogy ábrándos lelkének táplálékot nyújtson. Mint nemzetünk költői és szónokai, a jelen sivársága miatt a múlton merengtek, ép ugy merült bele ő is a mult emlékeibe, teremtett magának képzeleti világot. A mint Vörösmartyt a régi koronázási város emlékei a múlton merengésre ihlették s onnan merített lelkesítő példákat a jövőre, ép ugy vitték vissza Rónayt is szülőföldjének történeti emlékei, s a közeli Csóka-vár a múltba, a hol felemelő eseményeket talált lelke táplálékául. Még játékaiban is a katonásdit, háborút szerette. Mikor 17-ik évében Esztergomba került tanulni, nem az épülő bazilika kedvéért járt a várhegyre, hanem elvonult egy-egy őrtoronyba, s ott álmodta vissza a lezajlott törökvilág emlékeit. így alkotott képzeleti világában ideálokat. Az ily jellem nehezen indul tettre, de ha belekerül, ideálokért hevülő lelke teljes odaadással dolgozik eszményeiért. Papi pályára szorosan véve nem volt hajlama ; családi viszonyai miatt, főleg anyja óhajára lépett a rendbe, hogy aztán a legválságosabb viszonyok közt is hü maradjon hozzá. Vonzotta öt már csak az ősi monostor is, a mely a magyar múltnak oly fenkölt emlékét varázsolta lelkébe, de vonzotta tnaga az életmód is, a mely önként vitte bele annyira kedvelt merengésébe. A szinte a betegedésig hajtott kötelességteljesítés jellemezte a növendéket, ezt vitte át a tanári pályára, majd száműzetésében is ez kereste meg kenyerét, de adott neki vigasztalást, ezt bámuljuk meg a 65 éves 1*