Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1905

lelkének minden felindulását, az események- és egyéneknek a pillanat hevében való megítélését, s ez alapon sokszor igazságtalanságot is követ el mások, sőt önmaga iránt, sokkal szigorúbban Ítélvén meg sokszor saját tetteit is a való igazságnál. Mikor tehát Rónay Naplóinak kiadására gondolt, átlátta, hogy változatlanúl való kiadása talán sértő lehetne egyesekre. S ép azért az érett értelem higgadt Ítéletével mérlegelt meg mindent, s kihagyta mindazt, a mi bárkire is kellemetlen lehetne. Elmondhatjuk tehát, hogy 8 kötetben kézirat gyanánt kiadott Naplótöredékei e tekintetben ha nem is teljesen objectivek, de mégis eléggé pártatlanul mondanak Ítéletet. Mert a mennyiben a Naplótöredékek valakire eredetileg élesebb Ítéletet foglalnak is magukban, az inkább Ítéletének egyoldalúságától, mint elfogultságból, haragból, vagy épen boszúból származik. Az emlékirat első része főleg a szerzetesi életre vonatkozó előkészülettel foglalkozik, ítélete nyugodt, objectiv. Mivel az események egy részét emlékezetből irta le, egyes adatai, főleg a szabadság mozgalmainak kezdetére vonatkozólag Győrött nem felelnek meg a történeti igazságoknak. E korszakra nézve hiteles adatai is részben helyi érdeküek ; általános érdeküek s így fontosabbak akkor lesznek adatai, mikor Győrt elhagyva, belemerül a szabadságharcz küzdelmeibe. Az egyes egyéneknek jellemét, e korszaknak lüktető eszméit, a küzdelmek meddőségének okait egész helyesen itéli meg. Egyes személyekre felhozott rövid megjegyzések, az illetőknek magatartása, vagy egyes észrevételei sokszor teljes világot vetnek nemcsak az illetőknek jellemére, hanem a dicső, de szomorúan végződött harcz alaphibáira is, a melyekből bukásunk fakadt. Így különösen találó Görgeynek alább idézendő szavaira tett megjegyzése; Szegeden és később Világoson, majd a külföldön Kossuthra és politikájára tett észrevételei mély itéletü szemlélőnek mutatják. A menekültekre vonatkozó részei minden tekintetben hitelt érdemlők, mert csak azt adja elő, a minek maga is tanúja volt, vagy a mit leghívebb barátaival való levelezésből merített; ítélete mindenütt lehetőleg objectiv, higgadt, habár jól tudta, hogy a kiket ő oly tárgyilagosan itélt meg, azok nem épen kedvezően ítéltek róla, bár jó barátjainak mutatták magukat. Ismerte az embert erejében és gyöngeségében ; jól tudta, hogy a szenvedély, vagy könnyelműség sokszor ragadja méltatlanságra, — ép azért az ember megítélésében ezt mindig fontolóra vette. Magával lehetőleg keveset foglalkozik, a legtöbbször szárazan adja elő a tényeket; egyéniségét soha sem tolja előtérbe; látjuk, hogy csakúgy került bele a harczba, a melyhez sem kedve, sem képzettsége nem volt; szelid jelleme teljesen elütött Lukácsnak szenvedélyes hangjától: ezért volt föllépésében szerényen kérlelő még ott is, a hol parancsolnia kellett vagy lehetett volna. Az 1867-ig terjedő korszakkal foglalkozik az első négy kötet; s ezek felsőbb engedély nélkül is kiadhatók. Mint olvasmány is mindvégig érdekes, sokszor szinte regényszerű. Az előadás inkább egyes események vagy személyek körül csoportosul s igy nem mindig adja az eseményeket kor-