Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

36 a sírokban ; rendesen egyenesek, hosszúkás háromszögalakuak, ritkán vége felé görbék, még pedig éle felé hajlók, mely utóbbi tulajdonság csak a nagyobb, fegyverül is használt példányoknál észlelhető s az avar uralom idejében divatoztak főleg ; száruk fába volt erősítve, néha vas- vagy bronzlemezpánttal átkötve, a penge vagy fahüvelybe, vagy mint a nagyoknál észlelhetni, vastokba voltak téve, mint a megmaradt vaslemezek bizonyítják. A kések egyesével, ritkán párosával, rendesen a bal kézfejnél, ritkán a jobbnál, még ritkábban másutt pl. a mellen vagy a bal lábszárnál feküdtek férfi és női sírokban egyaránt. A bőrneműek és ruha összevarrására szolgált a tű, mely erősen hajlott s eddig egy példány jött az 59. sírból elő bronzból. Egy másik 211. sírban a bőr átszúrására szolgáló kis kézi ár fordult elő vasból. A folyton járó-kelő embereknek, milyenek a mi, ko'ra népvándorláskori népeink voltak, folyton hű kisérője, menésben támasztéka, támadásban, védelemben elég jó fegyvere volt a bot, sírmezőnkben a 72., 160. és 21 x. sírból jött elő egy-egy darab s ezeknek is csontból vagy agancsból készült fejük maradt fönn, a többi, a fás rész elpusztult, teljesen megsemmisült a földben. A csontból faragott botfejek, mint afféle buzogányok, gömbalakuak, középen lyukasak, alul kis köpűs nyakkal ellátvák ; az agancsból készült s a 72. sírban talált botfej (?) kifli formájú s szép sima, vastagabb felén alul nagyobb hiányossággal. Vannak, kik az agancsból készült tárgyat vetélőnek tartják. A botokkal kapcsolatosan fölemlíthetem fokosainkat (2 db), melyek részben azok szerepét játszották, de egyúttal félelmetes fegyverek is voltak, mert kiálló tompa felükkel nemcsak halálos ütéseket mérhettek az ellenfélre, hanem éles élben végződő pengéjével hasíthattak is. Mindegyik fanyélre volt erősítve, mint a nyílásuk belső felén a vashoz tapadt farostok bizonyítják. Egyik a 74. sírban a medencze mellett a bal oldalon, a másik a 194. sírban a jobb oldalon a boka táján feküdt. Bizonytalan szerepük volt két alakos fémtárgyunknak: egyik a 157. sírban a tetem ágyékánál, a másik a 63. sírban a bal lábszár mellett hevert ; egyik tokos, a másik egész hossztengelye irányában lyukas ; utóbbi sasfőt, a másik közö's nyakból kiindulva, kétfelé ágazó, ellentétesen álló, ívesen hajlott egy-egy lófejet ábrázol. Hasonló tárgyakat még másutt nem találtak az országban. Mivel lyukasak vagy tokosak, úgy látszik, szintén botfejek voltak, de egyéb díszítő czélokra is szolgálhattak. A nők egyik rendes foglalkozásáról tanúskodnak a női sír különböző helyein : a koponya mellett jobbról, a mellen, a bal váll mellett, a kézfejeknél vagy a lábak előtt mindig egyesével talált orsógombok, melyek majd laposak, korongidomuak, majd tojásdadok, díszszel : körös barázdákkal vagy a nélkül. Egy közőlük római edény falazatából készült, a többi saját ipari termékük. A női sírok ezen rendes mellékletéből eléggé kitűnik, hogy a fonás általában el volt közöttük terjedve. A férfi síroknak is volt egy rendes mellékletük, a különböző nagyságú nyílcsúcs, a legközönségesebb, a legelterjedtebb fegyvernem, a mely lakóink-