Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

GYÓRI TEMETŐ A RÉGIBB KÖZÉPKORBÓL. Sírmezönk Győr déli határában, Téglavetőnek nevezett dűlőben, Mondovics István, győr-szabadhegyi polgárnak birtokán terül el, s homokásás vezetett a külsőleg semmivel sem jelzett, majdnem teljesen róna területen fekvő soros sirok felfödözésére. A mint erről a mezei őr útján tudomást szereztem, rögtön intézkedtem, hogy a sirok érdekes mellékletei, Győrből elsők, el ne kallódjanak. Hír szerint megsemmisült addig vagy 30—40 sír tartalma, köztük egy érdekes görbe (?) erős kard is, melynek fogantyúja a munkások elbeszélése szerint csontlemezekkel volt burkolva. A föld tulajdonosa kérésünkre a legnagyobb készséggel engedé át a tárgyakat s egyúttal megengedé, hogy szabad időmben a helyszínén saját embereimmel ásathassak. Fogadja érte leghálásabb köszönetemet ! A sírmezőn majd fél évig folyt a munka, a homokásás, s ezen idő alatt 226 sírt ástunk föl, a melyek elég rendes sorban voltak, a tetemek különböző mélységben hevertek ; a legnagyobb mélység, melyben még sirok előfordultak, két méter volt, s ezek voltak rendesen a leggazdagabbak is. Általában itt is hasonló viszonyokat, temetkezési szokásokat találtam, mint e korban másutt az országban, mint azt alább az egyes sírok leírásánál látni fogjuk. Itt csak egy tüneményt kívánok kiemelni, a mit sírmezőnk egy részében, annak közepe táján tapasztaltam s a mit homokgödrünk szabad oldalfalain nagyon jól láthattam. Nevezetesen azt vettem észre, hogy sírmezőnk természetes rétegei : fölül 25—30 cm. vastag humusz, alatta két méter mélységig terjedő tiszta homokréteg a temető közepetáján, éjszaknyugat-délkeleti irányban húzódó összefüggő szalagidomú sávban, 10—14 m. szélesen erősen föl vannak dúlva. A talajt a sáv szélén 80, közepén 100—110 cm. mélységig kiásták s utána kevert agyagos földdel töltötték meg, még pedig a környezetnél valamivel magasabbra, a mely kis mértékben ma is észrevehető, bár a terület emberemlékezet óta szántóföld levén, az eső és vihar mellett maga az ekevas is sokat lehordott belőle. Ez még magában nem volna különös és figyelemre méltó, ha azt nem tapasztaltam volna, hogy ezen vastag agyagréteg alatt voltak legnevezetesebb avarkori tetemeink, többnyire ezüst- vagy aranylemezzel bevont ezüstvagy aranyozott bronzmellékletekkel együtt. Igy tehát a kettő között