Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

3* ságban töltött. Ó, vajha áthatná sziveteket e példák nagy tanulsága, hogy az emberiség akkor emelkedett igazán, akkor volt boldog, mikor Istenét tekintette főczéljának, — s akkor sülyedt a legmélyebbre, a mikor az önzés, a föld volt mindene! Amazért küzdöttek szent őseink, szerény erőnkkel érte küzdünk mi is, s az ő fényes sikereik a múltban reményt öntenek belénk, hogy mi sem küzdünk hiába a jövőért. Nem küzdünk hiába, mert szivünk, mint az övék is, Isten után teljesen összeforrott e haza szeretetével. Idegenekül jöttek a hazába, de megszerették földjét, népét, szokásait, mert nem önző érdek, hanem Isten szeretete vezérelte őket! íme K. Ifjak, mért hagytam utoljára a — hazaszeretetet! Nem lehet az jó hazafi, a ki Istenét nem szereti. Megszerették e szép földet, magukévá tették nyelvét, szokásait, s viszont szivök melegével fáradoztak s vetettek neki oly alapot, melyet századok borzalmas viharai sem tudtak megingatni. S az idők folyamán együtt érezték minden örömét, együt szenvedték minden baját, megszerették egész vérök ontásáig, életök feláldozásáig. Szent Gellért, az idegenből ide szakadt szent Gellért volt első vértanuja hazája és vallása szeretetének! S hány vértanuja volt azóta ! Igen, mert e rend e két eszme szolgálatától soha el állott ! Mig egyik kezével az égre mutatott mint végczélra, addig másik kezével szorgalmasan művelte a földet, s elárasztotta a tudomány, művészet, s mesterségek minden ágával. így forrtunk össze elválhatatlanúl e hazával, a mely hiven jutalmazta e rend fiait, a kik viszont mindég készen voltak és vannak, szivök, lelkök minden erejét, minden földi javokat, ha kell, életöket is érte áldozni ! E szent hagyományoktól lelkesítve vettünk át benneteket mi is, K. Ifjak, hogy e két fenséges eszme, Isten és haza szolgálatára neveljünk benneteket mi, méltatlan utódai nagynevű őseinknek. S a tizedik század határán állva benső megilletődéssel borultunk le az Úr oltára előtt, hogy e nagy napot megengedte érnünk. Örök hála és dicsőség érte neked, nagy Istenünk. Nem bizakodunk el miatta, hisz semmi érdemünk sincs benne, de bizalmat merítünk belőle, mert sz. kegyelmednek világos jele. Add áldásodat, hogy a következő századokban is méltó szolgáid lehessenek e rend tagjai ! Adj erőt, hogy dicsőségedért mindég készek legyünk bajt állani, e szép hazának minden munkájában, örömében és bajában részt venni! Áldd meg e szép hazát minden áldásoddal, áldd meg szűkebb hazánkat, második szülőföldünket, e megyét és városi, a melyhez századok benső szeretete füz bennünket. Add áldásodat minden fiára, főleg növendékeinkre, hogy szivökbe fogadják szent elveidet, s így lehessenek a te méltó szolgáid és hű fiai a hazának. Ez legyen igazi gyümölcse szerény hódolati ünnepünknek, a mely előhívja a multat, hogy igazi lelkesedést ébreszszen a jövőre, hogy fiait a haza boldogítására vezéreljük. Adja Isten, hogy úgy legyen !