Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

16 A magyar nemzet és e kitűnő szerzet kilenczszázados együttélése a haza boldogítására irányzott együttműködés miatt egymással szorosan összeforrott ugy, hogy mint a siami ikrek egymástól durva erőszak nél­kül el nem választhatók. Ez erőszakos elválasztás nagy sebet ejtene a haza testén, mely életére valóban káros hatást idézhetne elő Amely esz­köz által valami létre jött, ugyan azzal tartandó is föl. Már pedig mint láttuk sz. Benedek fiainak munkálkodása kilenczszáz évvel ezelőtt nagy hatással volt a hazára, azért ez most se lehet neki hátrányára. A történet, az élet mestere is bizonyítja, hogy mikor e rend a hazában virágzott a haza szerencsecsillaga is magasan ragyogott, midőn pedig e rend szerencse­csillaga hanyatlott, a hon is erőben, térségben nagyon megfogyott. Ne vessük meg e nevében is már áldást hordozó rendet, sem az elveket, melyeket kilenczszáz éven át hirdetett ; azon elvek ugyanis egy­szersmind az egyháznak is isteni tekintélyében alapuló és századok viharai által kipróbált sziklaszilárd elvei ; ne hagyjuk ezeket soha a mai szé­delgő világ üveglábon álló üres szólamai által háttérbe szoríttatni. A magyar hont, a polgárisult magyar hont a Benczés-rend dajkálta és támogatta kilenczszázadon át minden ajában, bajában, jó és balsor­sában. E rend szellemének, mely egyszersmind a kereszténységnek szel­leme is, tiszteletben tartása és megóvása lehet csak biztos záloga a nem­zet jövendő fenmaradásának is, más alapot ugyan senki nem vethet, mint a ki vettetett az Ur Krisztus; alap nélkül senki meg nem állhat, így tehát a haza sem. Hadd legyen e rend ezentúl is, mint volt eddig a magyar egyháznak és hazának támasza, rendíthetetlen oszlopa. Egyesüljünk azért lélekben e renddel, hisz egyesülés-, összetartásban az erő, mely diadalmat arat. Most már látjuk, rendkívül megszaporodott az Írástudók száma, min­denütt a fölvilágosodás zászlaját látjuk magasra emelve lobogtatni. Ez nem baj, ha azok a józan haladás elveit hirdetik. Megtörténik azonban, hogy néha a gyermeket atyja vállaira emelik, akkor ő magát atyjánál nagyobbnak képzeli és őt lenézi. De vegyétek el alóla az alapot, és rögtön kitűnik az ő törpesége. így a mai korszellem a találmányok korszaka is tudálékosságában magát könnyen elbizza. De ne feledjük soha, hogy az igaz fölvilágosodás szellemét, az evangelium szellemét, azon szellemet, mely megvilágosít minden e világra jövő embert, melynek fénye soha sem enyészik el, szerény szerzetesek hozták hozzánk s ápolták azt kilenczszázadon át köztünk. Köszönjük ezt meg nekik és őrizzük azt meg szivünkben, mutassuk ki bátran cselekede­teinkben, hogy azoktól soha, soha elválni nem akarunk, Klio bevéste ér­demeiket, melyek soha el nem évülnek, a történelemben, véssük mi azo­kat sziveinkbe. Mert: Érdemeik a kiket jelesítenek, élnek örökre, A haza könyveiben, s mindenkor tiszteli 5ket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom