Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1901

2. il Magyarok Nagyasszonyáról. Mondta RUSCHEK. ANTAL, esperes-plebános november 4-én. Asszonyunk szűz Mária. Nagy multaknak záró határkövénél, végtelenbe vesző gondolat szárnyain emelkedik lelkünk Isten trónusa elé, — hálaadó szóval, dicsérő énekléssel, könyörgő imádsággal tevén tanúságot az ő nagy, szent fölségéről. gondviselő hatalmáról, és vallomást : a mi porban, földi sárban járó semmiségünk felől. És mégis, a mikor ünneplő szándékkal kívánjuk megszentelni e jelen napokat, dicsőítve, magasztalva elébb Isten fentartó kegyelmét: szívből köszöntjük egyszersmind az általa fentartott emberi intézményt is, mely e magyar földön kilenczszáz esztendőn keresztül élt és munkálkodott Isten dicsőségére, és a magyar haza és nemzet üdvére, javára. Keresztény magyarok ! ezer éve mult immár, hogy az ősök kardja földi hazát szerzett a magyarnak. Ez ezer év első százada folyamán e földön pogányságban élt a magyar nemzet, mint ijesztő réme a már polgárosodott keresztény világnak. Csak ez első száz év multán derült e földre a kereszténység hajnala. Akkor hódította meg e nemzet számára az égi hazát István királyunk vallásos hite és buzgósága, ki jobbjában a szent kereszttel, mint apostol kelt térítő utra, s ez útjában, nagy munkájában, a külföldről meghívott hittérítők és szerzetesek, szent Benedek fiai, a pannonhalmi ősmonostor és e győri ház mostani lakóinak szentemlékezetü elődei, segítették. E magyar haza ezeréves életének és e nemzet kilenczszázados kereszténységének emlékezetét fényes ünnepségek sorozatával ültük meg a közelmúlt esztendőkben, de magyarságunk és keresztény voltunk egyaránt jeles harczostáborának, a szent Benedek-rendnek, e magyar földön való kilenczszázéves élete betöltét szent István királyunk alapítólevele által való megerősítése emlékezetét, maga a pannonhalmi ősmonostor ez év 2