Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

483 mentek keresztül s egyes apróbb részleteikben tette meg a tanári kar a szükséges változtatásokat, természetesen mindig a felsőbb hatóság jóváhagyásával. A büntetések fokozata is ugyanaz maradt lényegében ; de kimaradt a bezáratás, a börtön és testi fenyíték. A törvények kihirdetése ünnepiesen történt. Győrött kezdetben külön hirdették ki a felső osztályoknak, külön az alsó osztályoknak; amott az igazgató, itt az exhortator volt a magyarázó rövid beszéd kíséretében. Oka az lehetett, mert a tanári kar kezdetben abban a véleményben volt, hogy külön törvények kellenek a felső, külön az alsó osztályú tanulóknak. E különválasztás azonban tényleg nem történt meg, nem is czélszerü, mert az egyes eltéréseket könnyen bele lehet foglalni az egységes törvénybe. A kihirdetést is kétszer teljesítették minden félév végén. Ujabban csak egyszer, az év elején van kihirdetés s az összes ifjúságnak együttesen. A magaviseleti jegyek 1851-ben a következők voltak: jó, kevésbbé jó, középszerű (II.), rossz (III.). Később a jegyek is változtak ; a 60-as években : példás, dicséretes, törvényszerű, kevésbbé törvényszerű. Ujabban : jó, szabályszerű, kevésbbé szabályszerű, rossz. E magaviseleti jegyek elégségesek ugyan, de czélszerü volna a fegyelem számára külön rovatot teremteni legalább az alsó osztályok számára, mert a figyelmetlenséget most rendesen a viseleti jegybe szokták beleszámítani, ez pedig igazságtalanság. Ha most már az ötven év történetén keresztül tekintünk, megnyugvással mondhatjuk ki, hogy a győri ifjúság viselete egészben véve kielégítő volt, s a tanári kar humánusan és okosan vezette az ifjúságot s minden nagyobb kihágástól megóvta. 1854-ben egy tanulót a görög nyelv tanára iránt tanúsított tiszteletlen magaviselete miatt kizártak. Igen sok kizárás történt különösen a szomszédos tartományokban, a titkos társulatokban való részvétel miatt; erre nálunk egyetlen egy eset sem jordult elő. Inkább véletlen szerencsétlenség volt, hogy 1852. ápr. 20-án Pócza összeveszett a kurátorral, a kinek karját törte; két napi, 14 órai börtönre Ítélték kenyéren és vízen, nemkülönben a gyógyítás költségeinek viselésére; 1869-ben egyik tanuló főbelőtte tanulótársát. Az ötvenes és hatvanas években baj volt az idegen uralom miatt s a tanári karnak nagy óvatosságra volt szüksége, hogy az ifjúságot hazafias érzületének hevesebb nyilatkozatától visszatartsa, s így a nagyobb ^büntetésektől megóvja, mindamellett, hogy teljesen hazafias szellemben nevelte őket. Gyanús volt a kardviselés, gyanús volt a kalap, ha széles karimája volt, gyanús volt, ha valaki nemzeti szalagot viselt. 1852. márcz. 21-én panaszt emelt az igazgatónál a katonai térparancsnok, hogy az ifjak egy leány temetésén kardosan jelentek meg: adjon felvilágosítást az igazgató, honnan szerezték a kardot? Az igazgató megnyugtató jelentést tett: a kardokat a csendőrségtől kapott bizonyítvány alapján tisztviselőktől kap31*