Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1900

.440 intézetünkben tarthassák hittani óráikat, s saját vallásunk jelvényei jelenlétében becsméreljék esetleg saját vallásunk kiváló alakjait. Igy cselekedett 1897-ben is, mikor az intézet igazgatója megtagadta azt a kérelmöket, hogy vallástani óráikat lehetőleg tekintetbe vegyük. Az intézet katholikus jellegét fejezzük ki abban is, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1892. aug. 13-án küldött rendelete ellenére is a zsidó és más felekezetbeli hitoktatókat semmiféle értekezletre meg nem hivjuk. A tanulókra vonatkozó észrevételeiket Írásban tartoznak bejelenteni még azon esetben is, ha az igazgatóval előbb már szóbelileg közölték. Az intézet különben a legszigorúbban kivánja meg a más vallásuaktól, hogy hittani óráikra s istenitiszteletükre pontosan eljárjanak. Egyetlen igazolatlan óramulasztást kevésbbé szabályszerű jegygyei büntet a tanári kar. A tanárok kötelmeit a II. Ratio is olyképen irja elő, mint az I., — szívökre köti az ifjaknak nemcsak oktatását, hanem nevelését is s ezen szempontból a szerető, lelkes tanítást, hogy a növendékek lássák, hogy nemcsak kényszerűségből teljesítik kötelességöket, hanem az ő jólétöket viselik szivökön. A tanári testületben e tekintetben előnyös változás állott be, midőn a rend az intézetet átvette, a mennyiben a rend tagjait, ép úgy, mint a jezsuiták idejében, szorosabb kötelék fűzte és fűzi egybe ; egy elv alapján élő testület tagjai, a kiknek gondolkodás- és érzésmódjuk — az egyéni eltérések mellett is — mégis egyöntetű s így nevelésök is egységesebb. Kezdetben merültek fel panaszok egyesek ellen túlságos szigorúságuk miatt, ezek azonban lassankint megszűntek s a tanári kart mindjobban áthatotta nemes hivatásának tudata. — Az ötvenes években beállott változás nagyban módosította a tanár viszonyát is tanítványaihoz. A szakrendszer magával hozta, hogy egy osztályban több tanár is működjék s ebből fejlődött ki egész természetesen, hogy az egyik tanárnak kellett az osztálynak gondozását magára vállalnia ; ez az osztályfőnök. Az osztályfő, vagy mint intézetünkben az ötvenes években nevezték: osztálynagy kezében központosult minden teendő és felelősség a tanárokkal, igazgatóval, tanítványokkal, szülőkkel szemben. O őrködött rajta, hogy a tanulók túlságos munkával ne legyenek megterhelve, ő ügyelt a tanítványok munkájára s ép ezért megkérdezte az illető tanároktól, mily feleletet adtak a növendékek; ő szedte össze az évijelentésre szükséges adatokat, ő vezette az osztálykönyvet,, ő állította ki a bizonyítványt. Ő volt bizonyos tekintetben az igazgatónak is helyettese, intézkedéseinek végrehajtója ; a szülőkkel szemben közvetítője, minthogy a tanulókról csak ő adhatott felvilágosítást. Tanítványaival szemben a felügyelő, helyesebben az atyának a szerepét kellett betöltenie. E teendők mind fontosabbak lettek azon mértékben, a mint a szaktanítás mind nagyobb mértékű lett. Mig az ötvenes években az osztályfőnök esetleg több tárgyat is taníthatott osztályában s igy csak 2—3, legfeljebb 4 tanárral kellett együtt működnie, addig ujabban megtörténik, hogy az osztályfőnek csak 3—4 órája van osztályá-