Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899

4 rélték fölös termékeiket. Mondanom sem kell, hogy az adás-vevésnek ezen módja csak az ősi korban szerepelhetett: annyi nehézséggel, ügy gyei-bajjal volt összekötve. Később, mikor a rómaiaknak legnagyobb része, még a földmivelő is, állattenyésztéssel, főleg juhok és szarvasmarhák tenyésztésével foglalkozott, a juhot és szarvasmarhát vették föl értékmérőül, egységül, minden mást ehhez hasonlítottak s ezeken vásárolták meg szükséges czikkeiket. Erre mutat a pénznek latin neve a pecunia, mely egyenesen a barom névből, pecusból származik és ez értékre nézve 10 juhval volt egyenlő. Érthető, hogy az emberiség, jelesen a római nép az adás-vevésnek ezen módja mellett sem maradhatott nagyon sokáig, legfölebb addig, mig más alkalmasabb, megfelelőbb tárgyat nem talált, mely a barmokat helyettesítette. Végre talált. Az isteni szikrával megáldott ember a mint elszaporodott a földön és különböző foglalkozásra adta magát, nyughatatlan természetétől serkentve, bebarangolta a síkságokat, a nehezen járható hegyes vidékeket, fürkésző szellemével keresve-kutatva mindenütt azt a helyet, mely életföltételeinek legjobban megfelelt s legjobban biztosította megélhetését. A pásztor és földmivelő a buján termő vidékeket, a fegyverkészítő a sziklás hegyeket lepte el, mert csak itt találhatta meg kőeszközeihez a legalkalmasabb anyagokat. A kikészített eszközökkel, fegyverekkel aztán cserekereskedést folytatott a többi népekkel, kik ilyenek nélkül szűkölködtek, mert eszközekre s védő és támadó fegyverekre minden embernek szüksége volt, bárhol lakott. Ilyen uton-módon ismerkedett meg szerencsés véletlen folytán az ember a hegyek méhében rejlő, vagy némely helyen a fölszinen is található fémekkel, érczekkel : aranynyal, rézzel, melyek tisztán is előfordulnak a természetben s azzal az érczczel a melyből a bronzot állította olvasztás utján elő. Ezeknek a fölfedezése korszakalkotó volt az emberi nem művelődés-történetében. A fémeknek : arany, réz, bronz és ezüstnek egymás után való föllépése óriási átalakulást idézett elő a népek életében. A hol ezek különféle eszközökre feldolgozva ismeretessé lettek — a biblia és a mai kutatás tanúsága szerint legelőször Örményország bérezés területén s ettől délre eső nagyon termékeny Mesopotamia síkságán lakó népek között — nemcsak kiszorították lassankint a kőtárgyakat a forgalomból, hanem másfelé is elterjedtek. Ázsia egyéb népei, Európa és Afrika lakói lassankint mind megismerkedtek a kőnél sokkal jobb fémtárgyakkal : ékszerekkel, eszközökkel^ és fegyverekkel, melyeket a fémekből készítettek. A fémeknek előállítási nehézségeik, előfordulási körülményeik, gyakoriságuk avagy ritkaságuk és szépségük szerint, továbbá a belőlük készült tárgyaknak nemei, jósága, czélszerüsége és kelendősége szerint különböző értékök lett. Egészen hasonlót tapasztalunk ma is, mint volt a régi időkben. A rendesen termésállapotban előforduló s nagy mennyiségben