Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899

22 verő-műhelyekben is oly egyéneket alkalmaztak, a kik a vésésben kiváló ügyességet árultak el. A jelzett korokból származó pénzeken az alakok (képek) mindig hűek, kifejezők, pontosak és finomak. Elég szépek a 3. század első feléből származó pénzek is, de már e század közepe táján, különösen Gallienus és Claudius alatt nagyon gyarló pénzeket készítettek, a melyeknél csak a birodalom bukása felé közeledő időszakban vert pénzek, főleg rézpénzek silányabbak. Nem sokat törődtek ekkor az arczképek hűségével, szép kiállításával, de még avval sem, hogy a képek az érczlemezeken kellő helyre jussanak. Innen van, hogy sok példányunkon az arcznak és föliratnak csak fele, vagy kétharmada van a pénzen, a többi már nem látható, nem olvasható. Ezen hiba nagyon gyakran előfordul korábbi érmeinken is, de a IV. és V. századból való római pénzeknél majdnem egészen rendes. A köztársaság korában néha még az ezüstpénzek szélére is ügyeltek, a pún pénzek módjára reczézték, miként a numi serrati pénzek tanúsítják, de általában kerekdedségükre, szép szabályosságukra, szélük, élük épségére nem sok, vagy épen semmi gondot sem fordítottak ; avval sem törődtek, ha az érmek készítésük alkalmával az ütés-verés alatt megrepedeztek, ilyen alaki hibák mellett azért jók, kelendők voltak a forgalomban. Egyet azonban meglehetős pontossággal meg kellett a pénzverőknek tartaniok s ez volt a pénzláb, a melyet a törvény előirt, az állam tekintélye s a pénznek a forgalmi világban való kiváló jelentősége megkívánt. Azért a rómaiak Moneta-istenasszonyt a sacra monetákon mindig egyensúlyban álló mérleggel ábrázolták ; ezen symbolikus ábrázolással nagyon jól kifejezték a törvény kivánatát : a pénzlábnak s az egyes pénzdarabok súlyának szigorú megtartását. És ha mutakoztak e téren, visszaélések, a mint tényleg voltak, mint azt méréseink bizonyítják, csak a gyenge vagy a háborúkkal nagyon elfoglalt császárok nézték el, a kiváló uralkodók mindent elkövettek, hogy a visszaéléseket megszüntessék. Ez sokszor nem tetszett a pénzverőknek, kik a visszaélések által tetemes vagyonhoz juthattak; néha föl is lázadtak, mint a pénzügyet reformáló Aurelianus császár alatt történt, a mikor Felicissimus mester vezetése alatt 7000 pénzverő-munkás nyilt utczai lázadásban tört ki Rómában a császár rendelete ellen ; de mind hiába, a császár legyőzte a lázadókat s az elődei alatt nagyon megromlott pénzügyet javította. De hagyjuk ezt és térjünk át pénzeinknek kiszítésmódjára. Ha tekintetbe veszszük a római birodalom nagyságát, óriási népességét, egyeseknek pénzben való nagy gazdagságát, továbbá a római pénzeknek óriási változatosságát, önkénytelenül fölmerül a kérdés : hogyan állították elő azt a sok és különféle változatú pénzeket a rómaiak? Már az Aurelianus alatt kitört lázadók számából is láthatjuk, hogy nagyon sokan foglalkoztak pénzveréssel. De most nézzük az eszközöket. A rómaiak nagy bronzpénzeiket kezdetben öntötték ; a későbbi korban az állami közegek már ritkán folyamodtak ezen előállítási módhoz,