Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899

23 annál gyakrabban a csalók, pénzhamisítók, a kik ilyen úton-módon legkönnyebben utánozhatták az állami pénzeket. 268-ban Kr. e. a görögök módjára a rómaiak is a pénzverésre tértek át, mert a csinos görög pénzeken nagyon jól láthatták, hogy öntés utján soha, csak verés által lehet éles körvonalú, szép és tetszetős érmeket előállítani. A hozzá használt eszközökről Annius (34. számú pénzünk), de még inkább a Carisius-féle pénzünk (51. sz.) nyújt kellő fölvilágosítást. Annius-féle pénzünkön Juno Mon etaistenasszony képe mellett láthatjuk a szárnyas botot, Mercuriusnak, a kereskedés patrónusának jelvényét és a mérleget, a másikon pedig a többi eszközt : fogót, üllőt és kalapácsot. Amott a szárnyas bot jelzi a pénznek a kereskedelmi világban való nélkülözhetetlen fontosságát; emitt az eszközök mellett látható sapka tudomásunkra hozza, hogy Vulcanus volt a pénzverőknek patrónusa. A jelzett eszközökhöz nem sokat kell hozzáadnunk, hogy szemeink elé táruljon a római pénz-műhely. Az érczanyagnak kellő elkészítésén, földarabolásán és megmérésén kívül csak a metszőkről (vésők) kell még megemlékeznem, s a kép azonnal teljes lesz. A vésők készítették a pénzek elő- és hátlapjára szánt föliratokat és képeket, a melyeket nagyon erős és szívós anyagba, lapocskába homoruan véstek be, hogy össze ne törjenek. Minél tökéletesebb volt a nemleges kép és fölirat, annál szebb volt a pénzveret is. A kész lapocskák közöl egyet aztán az üllőn, egyet pedig a kalapács fején erősítettek meg, hogy könnyen le ne essék és azután megkezdődött a munka. A kellően ötvözött, lemezzé lapított, majd fölaprított s megmért és jónak talált érczdarabokat megfogták a munkások fogóikkal s az üllőkre helyezték s a többi munkások addig verték kalapácsaikkal, míg a veret jó nem lett ; rendesen néhány erős ütés elegendő volt, hogy a munkát újból kezdhessék. Utána a pénzt félredobták. A munka, mint látszik, gyors volt, s épen azért minden elővigyázat mellett is, nagyon könnyen több hiba eshetett meg. Igy találunk gyűjteményünkben duplaveretüeket, a melyeken a képek más-más helyzetben állva egymást fedik, zavarják. Ez egyszerűen a pénznek az ütések közben való félrecsuszásából keletkezett. Egy másik, még érdekesebb hiba az, mikor a pénz mindkét felén ugyanazon typus fordul elő, még pedig egyik felén domborúan, a másikon homoruan (pecunia incusa). Ez a munkások sürgős dolgát különösen jellemzi és ugy származott, hogy az érczlemezt nem az üllő szabad lapjára, hanem a rajta felejtett kész éremre helyezték s igy verték és ennek természetes következménye volt a homoru-domboru kép. Erre is van néhány példánk. Néha meg a metszők dolgoztak hibásan. Igy Marcus Aurelius egyik pénzén ezen hibás fölirat fordul elő : SALVTI AALVTI (Augusti helyett), I. Philippusnál FELICITAS PEMP (Temp. helyett), DL Gordianusnál ROMAE AETERNIVAE (Aeternae helyett), Aurelianusnál MARTI PROPYGT (Propugn. helyett). A szók végén Reipublicae helyett gyakran Reipublice olvasható. Ez már a későbbi időkben nem is ritkaság.