Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Győr, 1899

II B) Ezüstpénzek. Roma nagyságának, politikai hatalmának emelkedésével, birodalmának lassankint 3 világrészre : Europa-, Afrika és Ázsiára való kiterjesztésével hadi zsákmányképen sok kincsnek, nemes érczekben gazdag tartományoknak jutott birtokába. Hispania (Spanyolország), Görögország és Kis-Azsia ezüstbányái bőségesen adták az ezüstöt, meglehetősen az aranyat is. Innen van, hogy a római köztársaság utolsó századaiban a bronzpénzeket az ezüstből vert érmek meglehetősen kiszorítják a forgalomból és ezek uralkodnak általában a római forgalmi világban. Ezüstből, mint már említettem, 3-féle pénzfajt vertek : denariusokat (quadrigatus, bigatus),

3 quinariusokat (Victoriatus)

2 és sestertiusokat : ezek, főleg a denariusok uralkodtak tovább is. A denarius volt a köztársaság legkedvesebb pénzdarabja; de azért a pénzvilágban még sem denáriusok-, hanem sestertiusokban számítottak. A talentum-kifejezést csak idegen államokban használták hadi birság kivetésénél. Az állam, Roma gyakorolta a pénzverő hatalmat s a csalást, hamisítást szigorúan büntette ; a senatus, a köztársaság legmagasabb testülete különösen ügyelt arra, hogy kellő minőségű s a törvény által megszabott súlyú érmek kerüljenek ki a pénzvérő hivatalból, Juno Moneta templomából Romában, a honnan a pénzeket monetáknak is nevezték. A senatus az etlenőrzést 3, Julius Caesar 4, Augustus kezdetben ismét 3 kiváló állású férfiura bizta, kiknek neveit gyakran találjuk a pénzeken ezen rövidített szavak: III VIR vagy teljesebben: III VIR A A A F F = très viri aere, a«rgento, auro flando feriundo kíséretében, mint azt némely köztársasági, de még inkább Augustus uralmának első éveiben vert pénzek föliratai a hátlapon bizonyítják. Ezek az éremveretők a második és első században a senatus hallgatag beleegyezésével rendkivül változatossá tevék a római érmeket, még pedig kezdetben lassan, fokozatosan, mig végre egészen tetszésük szerint jártak el a pénzekre alkalmazott föliratot és képeket illetőleg. Igy az első családi pénzek, melyeket Kr. e. 210—150 között levő időközben vertek, még többé-kevésbbé hasonlítanak a régi consularis ezüstpénzekhez, még pedig annál inkább, mennél régiebbek : rajtok van rendszerint a Roma szárnyas sisakos feje és értéke, továbbá a Dioscuroknak ismeretes alakjai Roma fölirattal, ezeken kivül még egyéb betűk, monogrammok, az éremveretőknek családi nevei : a honnan aztán ezek családi pénzeknek neveztetnek. A pénzekről időhaladtával (200 után Kr. e.) legelőször a Dioscurok alakjai tűnnek le s helyökbe az éremveretők saját czimeröket illesztik. 1 Azért szokták igy is nevezni, mert a hátlapon a quadriga vagy biga szokott uralkodni rajtok. — 4 Victoria van gyakran rajtok : innen ezen nevük. A mi Victoriatusaink egyenlő súlyúak a quinarokéval ; azért a kereskedelemben előforduló régebb

1 nagyobb sulyu Victoriatust fölöslegesnek tartom fölemlíteni.